KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucia látomásai

Vincze Teréz

Troppa grazia – olasz, 2018. Rendezte és írta: Gianni Zanasi. Kép: Vladan Radovic. Szereplők: Alba Rohrwacher (Lucia), Elio Germano (Arturo), Giuseppe Battison (Paolo), Carlotta Natoli (Claudia). Gyártó: Pupkin Production / IBC Movie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Korrupció, környezetkárosítás, életközépi válság – ebben az összeállításban nem feltétlenül kiáltanak a vígjátéki forma után, és a Lucia látomásai nem is igazán vígjáték, bár nagyon sok valóban mulatságos jelenet van benne. Az alaphelyzet mindenesetre nagyon szórakoztató: egy szakmai és magánéleti válságokkal küzdő, egyáltalán nem vallásos nő számára megjelenik a Szűzanya és felszólítja, menjen és intézze el, hogy az első jelenés helyszínén templom épüljön.

Luciának történetesen van köze az építkezési bizniszhez, mivel földmérő és éppen a jelenés helyének felmérésén dolgozik, ahová azonban korántsem templomot, hanem valamiféle látványos presztízsprojektet terveznek a közeli település vezetői és befektetői. A hősnő nem kifejezetten karrierista alkat, a túlélésért és egy kis extra pénzért némi stiklire is hajlandó, de arra büszke, hogy a munkájában precíz. Így akad meg a szeme a gyanúsan nem stimmelő térképeken és telekfelméréseken, amelyek valamiféle telekspekulációt és korrupciót sejtetnek a látványprojekt hátterében. Lucia számára – aki éppen összeveszett élettársával és így egyedül neveli kamasz lányát, sőt még egy heroin függőségből felépülőben lévő apja is van – nem élvez különösebb prioritást az intézményes korrupció elleni küzdelem. Ráadásul nem is hívő, így a Szűzanyának sincs éppen könnyű dolga – csodálkozik is nagyon, hogy ha eddig minden megjelenésének helyén probléma nélkül ment a templomépítés, ezúttal miért nem működni a dolog.

Világos, hogy a Szűzanya megjelenése Lucia lelkiismereti válságának kivetülése a filmben, ami végső soron cselekvésre készteti a szereplőket a természetkárosító és korrupt projekttel szemben. Az egész filmben van némi narratív, dramaturgiai és stilisztikai káosz is, de minden fésületlenségével és váratlanságával együtt nagyon magával ragadó az egész. Különösen lenyűgözőek a látványosra fényképezett olasz tájak, az Arkade Firetől a Radioheadig terjedő, izgalmasan használt filmzenék, és az igéző hasonlóság Lucia kamasz lánya (Rosa Vannucci) és a 15. századi olasz reneszánsz mesterek (Piero della Francesca, Giovanni Antonio Boltraffio) Máriát és a szenteket ábrázoló festményei között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13921