KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

M:I-1 Mission: Impossible

Hegedüs Márk Sebestyén

Mission: Impossible – amerikai, 1996. Rendezte: Brian De Palma. Szereplők: Tom Cruise, Jon Voight, Emmanuelle Béart. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 106 perc.

 

Ma már egyértelmű, hogy a Mission: Impossible-franchise valódi szerzője maga Tom Cruise, a filmek producere és sztárja, a most bemutatott hatodik epizód, a Mission: Impossible – Utóhatás kapcsán mégis érdemes felidézni, hogy a sorozat egykor éppen az egymást folyamatosan váltó rendezők eltérő látásmódjának köszönhette frissességét és életképességét. Cruise ugyan a kezdetektől fogva személyes ügyként tekintett a klasszikus tévésorozat megfilmesítésére – a CBS-en 1966 és 1973 között futó Mission: Impossible már hátulgombolós korában a kedvence volt –, de a sorozatot eleinte erőskezű szerzők (Brian De Palma, John Woo) és határozott hangú mesteremberek (J.J. Abrams, Brad Bird) tolmácsolásában képzelte el. Ez a megközelítés nem vezetett mindig sikerre – gondoljunk csak a sorozat mélypontjaként tételezhető második részre –, legalább egy esetben azonban kisebbfajta remekművet eredményezett. Történt ugyanis, hogy Cruise 1996-ban a Hitchcock-epigonnak csúfolt, a suspense mesterének örökségét szisztematikusan kizsákmányoló, felforgató és továbbgondoló szerző-rendezőt, a zseniális Brian De Palmát szemelte ki az adaptáció elkészítéséhez.

Az egykori mozi-fenegyerek korábban is vállalt bérmunkákat, hogy megvalósíthassa személyesebb hangvételű opusait (az 1980-as években ilyen „bérmunka” volt a szédítő erejű A sebhelyesarcú), a Mission: Impossible azonban annyiban kiemelkedik a De Palma-életmű hasonló tételei közül, hogy ez volt a rendező első és talán egyetlen spielbergi értelemben vett blockbustere. A 80 millió dolláros – akkoriban nagyon magasnak számító – költségvetés és Cruise határozott produceri jelenléte mégsem fojtotta el De Palma hangját, amit részben a problémamentes közös munkának, részben pedig az alapanyag jellegének köszönhettünk.

A Mission: Impossible izgalmakkal, átverésekkel, megtévesztésekkel teli kémthriller-világa ideális táptalajnak bizonyult a hitchcocki thrillereken tanult rendezőnek, David Koepp és Robert Towne forgatókönyve pedig csak úgy hemzseg az olyan motívumoktól és narratív megoldásoktól, amelyek meghatározó részét képezték Brian De Palma szerzőiségének is. A megfigyelés, a voyeurizmus, valamint a szerepjátszás, a megtévesztés tematizálása, sőt: az állandó manipuláció leleplezése már a film legelső, hangsúlyosan önreflexív jelenetében markáns, amikor a gumimaszkok álcája mögé bújt IMF-ügynökök egy kamerákkal felszerelt díszletben csalnak ki információt az ellenséges kémből. A film stílusa is magán viseli De Palma keze nyomát: az általa annyira kedvelt vizuális megoldások – lassítások, osztott képernyős beállítások – itt is megjelennek, ahogyan a hosszú, dialógusoktól mentes suspense-jelenetek is fontos szerephez jutnak (lásd a CIA főhadiszállásán végrehajtott betörés pattanásig feszült, máig sokat imitált jelenetsorát).

A Mission: Impossible nem mérhető ugyan a rendező olyan mesterműveihez, mint a Carrie, a Gyilkossághoz öltözve vagy az Alibi test, toronymagasan kiemelkedik azonban a kilencvenes évek hasonló filmjeinek sorából, és – talán mondanunk sem kell – a franchise-nak is ez a későbbi epizódokhoz mérten lassú sodrású, végletekig bonyolított kémthriller a legsikerültebb darabja.

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13805