KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szépség és a szörnyeteg

Sándor Anna

Beauty and the Beast – amerikai, 2017. Rendezte: Bill Condon. Írta: Evan Spiliotopoulos, Stephen Chbosky. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: Alan Menken. Szereplők: Emma Watson (Belle), Luke Evans (Gaston), Dan Stevensen (a Szörnyeteg) Ewan McGregor (Lumiére), Ian McKellen (Cogsworth). Gyártó: Mandeville Films, Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 129 perc.

 

Az elmúlt években a Disney sorra készíti el klasszikus rajzfilmjei élőszereplős remake-jeit.  Kérdés, hogy ezek hozzáadnak-e a filmélményhez, azaz, hogy a bevételen túl fel tudnak-e mutatni bármit, ami az újrázás mellett szól. Bill Condon A szépség és a szörnyetegje ilyen szempontból a sikertelen próbálkozások közé tartozik. Nem több egy jó beállításokkal felvett, de fantáziátlanul teátrális és mesterkélt Broadway-musicalnél, amely mellőz minden potenciális önreflektív vagy játékos elemet. Nem is a dalok nyomják agyon a történetet, hanem a felszínes koncepció. A mese kulcsfeszültsége az, hogy a körülmények ellenére sikerül-e közel kerülnie egymáshoz a két főszereplőnek annyira, hogy a lány beleszeressen az elátkozott hercegbe. Valójában ennek a folyamatnak a hiteles ábrázolásán áll vagy bukik minden feldolgozás sikere, és ezt a maga eszközeivel a 1991-es rajzfilm egészen szépen meg is ugrotta. Az élőszereplős változat viszont visszavág ebből a fókuszból, hogy helyette sekélyes vulgár-pszichológiával fejtegesse a szereplők élettörténetét, mintha ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy hipp-hopp egymás karjai közt találják magukat.
Mindezen nem segít, hogy Emma Watson színészi eszköztára sem sokat fejlődött a Harry Potter óta, még a rajzolt Belle arcjátéka is több érzelmet fejez ki, mint az övé.  Persze, ott a kikacsintás, hogy éppen a női jogi aktivista Watson játssza el a protofeminista Belle-t, de ezen kívül mást nem tud felmutatni. A szörnyeteg hasonlóan járt, bár Dan Stevens mimikáját a steril CGI semmisíti meg. A show-t egyértelműen a bájgúnár Gastont alakító Luke Evans és a haverja lopják el, akik lubickolnak a szerepükben. A film súlytalanságát pedig jól illusztrálja, hogy a finálét leszámítva egyedül Evansék jelenetei azok, ahol érezhető színészi jelenlét. A többi csupán szépséges, papírmasé díszletek és figurák sokasága a színpadon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13199