KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esélylesők

Roboz Gábor


Il capitale umano – francia-olasz, 2013. Rendezte: Paolo Virzì. Írta: Stephen Amidon regényéből Paolo Virzì, Francesco Bruni és Francesco Piccolo. Kép: Jérome Alméras és Simon Beaufils. Zene: Carlo Virzì. Szereplők: Fabrizio Bentivoglio (Dino), Matilde Gioli (Serena), Valeria Bruni Tedeschi (Carla). Gyártó: Motorino Amaranto. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

A Toszkán szépséget is jegyző Paolo Virzì Olaszország egyik legnépszerűbb, díjakkal is bőven elismert közönségfilmese, aki két-három évente jelentkezik újabb egészestéssel, és legutóbbi munkájával is biztosra ment. Változás mindössze abban történt, hogy még egy komédia vagy vígdráma helyett ezúttal könnyedebb pillanatoktól mentes drámát forgatott egy cserbenhagyásos gázolás kapcsán összefonódó sorsokról. A 2013-as filmben egy középosztálybeli ingatlanos igyekszik fenntartani családja egzisztenciáját, és ebben nagy segítséget nyújthat neki, hogy kamaszlánya egy dúsgazdag vállalkozó fiával jár, a baleset apropóján pedig fény derül a főbb szereplők titkaira és gyarlóságaira.

A Stephen Amidon regényéből adaptált Esélylesők cselekményét a három nézőpontú, időbontásos szerkezet dobja fel, amely persze váratlan fordulatok beiktatására is lehetőséget ad, és Virzì húsz éves rutinjával nem is hagyja ki a ziccert. A redundanciákat kerülő, karaktercentrikus sztori három egészen különböző élethelyzetet jelenít meg, és a többé-kevésbé árnyalt jellemrajzok mentén nem csak egy-egy személyes történet sejlik fel, hanem a háttérként szolgáló olasz gazdasági válság is. A lélektelen öltönyös és a kapaszkodni próbáló ingatlanos figuráján keresztül Virzì könnyen emészthető parabolát készített a kapzsiságról és az erkölcsi szempontokat felülíró boldogulás-vágyról: az Esélylesők profin összerakott mozi, ugyanakkor valószínűtlen, hogy épp ettől gazdagodnánk új belátásokkal az emberélet értéke és a kapitalizmus viszonyát illetően.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12190