KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Grace - Monaco csillaga

Tüske Zsuzsanna

Grace of Monaco – francia-amerikai, 2013. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Arash Amel. Kép: Eric Gautier. Zene: Szereplők: Nicole Kidman (Grace), Tim Roth (Rainier), Frank Langella (Tucker), Derek Jacobi (D’Aillieres). Gyártó: Stone Angels / YRF Entertainment. Forgalmazó: Pro Video Film. Feliratos. 103 perc.

 

Olivier Dahan a sötéten lobogó Piaffal már bizonyította, hogy ha hajdani sztárok életének gyöngyvásznas felelevenítéséről van szó, a mítoszteremtés megszállottjaként szemrebbenés nélkül szakít az életrajzi tények okozta röghöz kötöttséggel. A Grace – Monaco csillaga esetében a valóság sűrű glamúrfátyolba csavarva jelenik meg, az alkotók pedig tapodtat sem engednek az álomból.

A film a mozicsillagból hercegnővé avanzsált Grace Kelly életének egy rövid szakaszát dolgozza fel a 60-as évek elejéről, amikor is Grace princessz a külső elvárások és az uralkodói protokoll útvesztőjében választás elé kerül: vagy elfogadja a Hitchcock által ajánlott, visszautasíthatatlan lehetőséget (Marnie) és visszatér Hollywoodba forgatni, vagy kitart új szerepében, saját hús-vér hercege és a zsebkendőnyi operettvilág megvalósult leányálma mellett. Ha ennyi nem lenne elég konfliktusnak, tökéletesnek hitt házasságát még a történelmi hűségtől kissé elrugaszkodott háttérármánykodások (például a titokban kiküldött sajtóanyag esete) is próbára teszik, némi politikai thrillert csapva az életrajzhoz..

 „Az elképzelés, hogy az életem tündérmese, maga is tündérmese”. Olivier Dahant igencsak megmámorosították valódi hősnője szavai, ismét nagyszabásút álmodott, ráadásul a fátyolosra szűrt fantáziaképet még hitchcocki motívumokkal is átszínezte: a Rebecca Mrs. Danvers-étől kezdve a Marnie lovaglásán át át a Szédülés kontyáig minden bekerül a kollázsba. Dahan Hollywood egyik első számú arcváltogató művésznőjéből – szintén a Szédülés férfireceptje szerint – saját hercegnőt teremt magának egy hajdani bálvány képére, eszközei azonban a látványosból gyorsan harsányba fordulnak, a kimódolt történet érdektelenségét pedig a tömérdek csillámpor sem képes elfedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11902