KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret földje

Árva Márton

La jaula de oro – guatemalai-mexikói, 2013. Rendezte: Diego-Quemada Díez. Írta: Lucía Carreras és Gibrán Portela. Kép: María Secco. Zene: Leonardo Heiblum és Jacobo Lieberman. Szereplők: Brandon López (Juan), Rodolfo Domínquez (Chauk), Karen Martínez (Sara). Gyártó: Animal de Luz Films / Kinemascope / Machete Producciones. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.



A mexikói születésű tagokból verbuválódott, de a hatvanas években az Egyesült Államokba települt veterán folkegyüttes, a Los Tigres del Norte 1983-ban kiadott egy csalódott hangvételű dalt La jaula de oro (Az arany ketrec) címmel, melyben emléket állít az emigráns élet beváltatlan ígéreteitől, meghasonlásaitól és félelmeitől megtépázott latin léleknek. A gazdasági különbségeket még tovább fokozó évtizedek a túlélés kőkemény szempontjára cserélték a honvágy luxusát, a latin-amerikaiak kegyetlen megpróbáltatásokkal járó, északra tartó népvándorlása pedig máig kiapadhatatlan ihletforrása a kalandos történetekre éhes és a szociálisan érzékeny filmkészítőknek is.

Quemada-Díez ez utóbbi csoporthoz sorol, és fesztiválkedvenc munkájában következetesen elutasítja a mélyszegény hátterét maga mögött hagyó kamasztrió ismerős alaphelyzetében rejlő romantika (Una noche) illetve suspense (Sin nombre) kiaknázását is. Így heroikus vándorút helyett a drámai fordulópontokon szó nélkül továbbzakatoló, a puszta életösztön és a csoport lassú sodrása által hajtott tragikus pikareszket látunk, melyben az épp következő, potyautasként megmászható vagon indulásáig hátralevő napok átvészelése és az érzelmi kötődés legyőzése az igazi kihívás. Hiába kísértenek a film túlnyomó részében a Sin nombre képei és jelenetei, a szórakoztatás szándékát ebben az esetben kérlelhetetlenül fölülírja az út minél objektívebb bemutatása és a kidolgozatlanul hagyott karakterek már-már antropológiai szemszögű megfigyelése (lásd a spanyolul sem beszélő indiánnal folytatott akadozó kommunikáció jeleneteit). A La jaula de oro szikár krónikáját átszövi a társadalmi-politikai lelkiismeret furdalás, ami lehántja a történetről a kínálkozó műfaji kérgeket, és hőseihez hasonlóan csupaszon-védtelenül küzdi magát tovább az úton, ahol tömegek fordulnak meg, de célba érni csak keveseknek sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11762