|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziFérj és feleségTüske Zsuzsanna
The Accidental Husband – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Griffin Dunne. Írta: Mimi Hare, Clare Naylor és Bonnie Sikowitz. Kép: William Rexer. Zene: Andrea Guerra. Szereplők: Uma Thurman (Dr. Lloyd), Jeffrey Dean Morgan (Patrick), Justina Machado (Sofia), Colin Firth (Richard), Sam Shepard (Lloyd). Gyártó: Blumhouse Productions / Team Todd / YFG. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 90 perc.
A néhány hónap leforgása alatt romkom-uralkodóvá előlépett esküvői vígjáték alműfaja végtelenbe mutató filmtermésének köszönhetően továbbra is biztoslábú trónszéken feszít – pozícióját valószínűleg még olyan apróbb balfogások sem veszélyeztetik, mint a legújabb kötelezően kiutalt, hamis reményekkel kecsegtető szerelmi lecke.
A sztárparádé fényében sütkérező tanmese főhőse ezúttal egy sikeres rádiós műsorvezetőnő, Dr. Emily Lloyd, aki bölcs tanácsokkal igazgatja a new york-i lakosság szerelmi életét, különös hangsúlyt fektetve a párválasztás problémájára. Megfellebezhetetlennek tűnő aranyszabályával, miszerint a legjobbnál nem szabad alábbadni, még az elvileg biztos alapokon nyugvó kapcsolatokat is sikerül látatlanban szétzúznia. Az egyik áldozat, Patrick, az esküvője előtt hoppon hagyott tűzoltó azonban megelégeli a Szerelemdoktor áldásos tevékenységét és elindítja bosszúhadjáratát: egy adminisztrációs trükk segítségével a nő hivatalos férjévé válik – megakadályozva, hogy hősnőnk minél előbb kimondhassa az igent a tökéletes partinak. Emily gyorsan a nép közé ereszkedik és rátalál a nem kívánt fantomférjre, akinek feltűnése természetesen számos félreértéssel, sőt egy szerelmi háromszög kibontakozásával jár.
A főállásban színészként tevékenykedő Griffin Dunne, a Meglesni és megszeretnivel és az Átkozott boszorkákkal rendezőként már szerzett némi jártasságot a romantikus vígjátékok terén, ezúttal azonban a könnyedséget inkább az elnagyoltság váltja fel. A karakterformálás esetlenségeiből és a balul elsült szereplőválasztásból adódóan csupán erőltetett menetben levezényelt bonyodalmakkal, kényszerű egymásratalálásokkal szembesülünk és továbbra is rejtély marad, hogy az arisztokratikus elegancia és a bumfordi báj hogyan kerülhetett végül közös nevezőre.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 813 átlag: 5.43 |
|
|
|
|