KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatók

Varró Attila

The Visitors – amerikai, 1972. Rendezte: Elia Kazan. Szereplők: Patrick McVey, Patricia Joyce, James Woods, Steve Railsback. Forgalmazó: Fantasy Film. 88 perc.

 

Elia Kazan életművével kapcsolatban talán a legismertebb megállapításnak számít, hogy az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt tett 1952-es vallomásától kezdve (amelyben számos kollégát nevezett meg kommunista-szimpatizánsként) voltaképpen valamennyi filmje az árulás igazolhatóságának problémáját feszegeti – a Rakparton klasszikusán kívül mégis csak egyetlen műve épül közvetlenül erre a morális dilemmára. Az életpálya alkonyán forgatott A látogatók (amelynek forgatókönyvét Kazan legidősebb fia írta egy The New Yorker-cikk alapján) ugyanazon a megtörtént eseten alapszik, mint a De Palma-féle A háború áldozatai: a vietnami háború poklában foglyul ejtett fiatal lány kollektív meggyalázását és meggyilkolását jelentő közkatona azonban ezúttal nem a párás dzsungelben kényszerül felvenni a harcot saját bajtársaival, hanem friss családi otthona falai közt a havas Connecticutban, évekkel a kegyetlen bűntett után.

Az 1972-es A látogatók nem csupán az író személye, a 16 mm-es formátum és az erőteljes kamara-jelleg okán tekinthető egyfajta rendhagyó home movie-nak Kazan pályaképében: a rendező ezúttal a stúdiófilmjeire jellemző didaktikus hangvétel helyett minimalista, kíméletlen intenzitású és mindenek előtt igen intim lélektani drámában idézi meg saját démonait – mintha csak a korszak Vietnam-traumáját feldolgozó inváziós rémfilmek (Az élőhalottak támadása, Az utolsó ház balra, Őrjöngők) szociohorrorja kerülne egyéni hangszerelésre a Kazanra jellemző színpadi erényekkel. A precízen kimért drámai felépítményben lépésről lépésre uralkodik el a téboly, a főként szereplő-párosokra komponált jelenetekben kibontakozó színészi összjáték végig dermesztően meggyőző (élen a főhőst és a bosszúszomjas antagonistát alakító WoodsRailsback elsőfilmes kettősével), a végkifejlet pedig bármelyik pszichothriller díszére válna a hetvenes évek méregerős és éjsötét felhozatalában.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9869