|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziOltalomAlföldi Nóra
Riparo – francia-olasz, 2007. Rendezte és írta: Marco S. Puccioni. Szereplők: Maria de Medeiros (Anna), Antonia Liskova (Mara), Gisella Burinato, Vitaliano Trevisan. Kép: Tarek Ben Abdallah. Zene: Cristiano Fracaro. Gyártó: Adesif Productions / Intelfilm S.r.l. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 98 perc.
A legalapvetőbb gender közhely isteni alapanyag lehet egy pikáns 21. századi melodrámához; a tétel szerint ugyanis nő-nő, férfi-férfi viszonyában, bár a felek nincsenek birtokában azon szimbolikus szerveknek, mely a kapcsolaton belül egyértelműen a domináns vagy éppen a passzív oldalra szorítaná őket, mégis kijelölik szerepköreiket: az egyik fél a „femme”, a másik a „butch” maszkjába bújik, valaki tehát olyan álcát ölt, amely nem a természetes neméből fakad.
Marco S. Puccioni filmje ezt a problémakört exponálja, a szaftosnak ígérkező mélylélek-búvárkodását azonban meglepően szárazan ecseteli, túlságosan is közhelyes konfliktusokkal és provinciális eszközökkel tartja a silányabb minőségű háztartási melodrámák színvonalán. Főhősei Anna és Mara, törékeny kapcsolatuk zavaró tényezőjét pedig egy harmadik ember, a marokkói Anis képezi, ki potyautasként csapódott hozzájuk vakációjuk során. A gondoskodási mániában szenvedő („femme”) Anna befogadja a fiatal arab srácot, ki iránt az eleinte idegenkedő, a párkapcsolatban eddig inkább a férfi szerepet betöltő („butch”) Mara zavaros érzéseket kezd táplálni. Puccioni ezt az izgalmas helyzetet több nézőpontból, de kissé gondatlanul járja körbe, alkalmanként osztálykülönbségek közti problémák mögé igyekszik rejteni, a lélekrajzot az olasz ipari város sivár helyszíneinek monoton váltakoztatásával maszatolja, szereplői árnyalását pedig a legelemibb attribútumok felsorakoztatásával intézi el: Mara férfias oldala atléta, tornacipő és sör által hangsúlyozódik, Anna nőiességének garanciája pedig Maria de Medeiros gyönyörűen öregedő babaarca.
Az Oltalom olyan, mint az olasz vidék újépítésű, regionális jellegeket hangsúlyozó házai – kínosan precíz arányok jellemzik, élesen metszett részletek díszítik, szögletes és puritán, úgy tetszik mintha egy reneszánsz perspektívamániás mester tervei alapján készült volna. Szépséghibája csupán annyi, hogy panel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 912 átlag: 5.4 |
|
|
|
|