KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy boltkóros naplója

Alföldi Nóra

Confessions of a Shopaholic – amerikai, 2009. Rendezte: P.J. Hogan. Írta: Tracey Jackson, Tim Firth és Kayla Alpert. Kép: Jo Willems. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Isla Fisher (Rebecca), Hugh Dancy (Luke), Krysten Ritter (Suze), Joan Cusack (Jane), John Goodman (Graham). Gyártó: Touchstone / Jerry Bruckheimer Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 104 perc.

 

Nem kifejezetten bevett szokás, de láthatóan jó biznisz costume designer nevével márkázni egy filmet; a Patricia Field felirat egy felhőkarcolókkal telezsúfolt főcím alatt például egészen biztosan pavlovi reflexeket vált ki minden divatbarát metropolita nőből. Vélhetően erre gondolt Jerry Bruckheimer producer is, miközben lopott perceiben Sophie Kinsella Shopaholic-bestsellereit bújta. Akcióba lendítve hát dombornyomott hitelkártyáját, gyorsan megvásárolta a lányregény filmjogait, P. J. Hogan személyében szert tett egy leértékelt rendezőre is, majd lelki szemei előtt a shoppingolást bevásárlóközpontok nagyvásznai előtt kiheverő nősereggel, lepaktált a Carrie Bradshaw-t és az ördögöt Pradába bújtató mozgóképes kirakatrendező Field-del.

A fiatal pályakezdő és vásárlásmániában szenvedő újságíró lány kalandjait feldolgozó Egy boltkóros naplója szolgai módon követi kultikus mintaképeit, sőt a rip-off kevésbé lett volna feltűnő, ha az Ördög Pradát visel legerősebb motívumainak újrafeldolgozása helyett konkrét snitteket emel át az eredeti műből. Formailag inkább nagyhírű tévés előfutárához igazodik, igaz, a Szex és New Yorkban gyakoribbak a tágas képkivágatok és dekoratív vizuális megoldások – a húsz percenként bekövetkező vadonatúj, a történetet ezer szál felé terelő konfliktusokkal viszont kétségtelenül a sorozat-előd epizodikus szerkezetét követi. Bónusz kiegészítőnek számítanak a romantikus komédiához képest meglepően harsány, a némafilm hőskorát idéző burleszk elemek: köztudott, hogy a karakterek árnyalására, bonyodalmak elvarrására, vagy éppen túlzóan romantikus hangulat oldására kiválóan alkalmas egy útban lévő üvegajtó vagy egy degeszre tömött, felrobbanó ruhaszekrény. Hogan munkája semmiképpen sem haute couture, inkább olcsóbb árkategóriában mozgó darab; alkotója érti és ismeri a fazont, de kispórolja belőle a minőségi anyagot.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9747