KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt

Parádi Orsolya

Bolt – amerikai, 2008. Rendezte: Chris Williams és Byron Howard. Írta: Dan Fogelman és Chris Williams. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Képzeljünk el egy, a Truman show mesterséges és zárt rendszerében élő, a Hihetetlen család szuperképességeivel rendelkező kutyát, aki nem tudja, hogy valójában csak egy sorozat főhőse, és persze azt sem, hogy paranormálisnak vélt képességei mögött igazából egy filmgyár áll. A Volt nevű eb tudatában a filmstúdió a világ, a napnyugta a reflektorok kikapcsolásával áll be, az ő küldetése pedig megmenteni gazdáját, Pennyt, és ezt minden nap meg is teszi. Amikor aztán megváltozik a sorozat koncepciója, és ugrik a happy end, Volt megszökik. A kontinens másik végén, New Yorkban találja magát, innen kell visszaküzdenie magát az álomgyárba egy gyanús kóbormacska segítségével, aki fokozatosan próbálja ráébreszteni, mi is a valóság. Hamarosan csatlakozik a duóhoz az utóbbi idők egyik legjobban kitalált karaktere, egy buborékba zárt, tv-junkie hörcsög, aki viszont teljes mellszélességgel hisz a csodakutyában, és akcióra kész minden pillanatban!

A L’ecsó színvonalú animációs technikával megrajzolt állatkák egyedi személyiségek, kapcsolatukban az „összekötözött kutya-macska” slapstick-humort hol filozofikusabb eszmecsere váltja fel tudat-illúzió-valóság témakörben, hol feszesre pödört akciójelenetek, hol egy sóhajnyi kötelező pszichodráma. A Disney stúdió a Pixar-guru, John Lassater executive producerként való visszatérésével önironikus, néhol szinte rendszerkritikus rajzfilmet tett le a gyerekek és felnőttek asztalára, filmes utalások tömkelegével, és egy bombasztikus nyitójelenettel. Persze a buborékon belül, hiszen az alfa és az omega egyaránt Hollywood.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9668