|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMély harapásVarró Attila
Teeth – amerikai, 2007. Rendezte: és írta: Mitchell Lichtenstein. Kép: Wolfgang Held. Zene: Robert Miller. Szereplők: Jess Weixler (Dawn), John Hensley (Brad), Josh Pais (Dr. Godfrey), Hale Appleman (Tobey), Lenny von Dohlen (Bill). Gyártó: Teeth. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.
Gazdag irodalmi hagyományai és számtalan szimbolikusan ábrázolt megjelenítése ellenére (Az andalúziai kutyától a Harapós nőn át a Csillagközi invázióig) a vagina dentata motívumára igen későn talált rá a filmvilág. Míg a 70-es évek feminista mozgalmai idején a feltáruló nemi szerv csupán felszólalt jogaiért a tömegfilm plénumán (Pussy Talk, Chatterbox), a Riot Grrrls és Rapex ezredfordulós korszaka kellett ahhoz, hogy immár harapjon is – lázadásával filléres szexfilmekről az olcsó rémfilm anyaműfajára váltva, legyen szó japán video-animékről, német kamara-horrorról vagy amerikai független filmről.
Az utóbbi terület pionírja, Mitchell Lichtenstein a tavalyi Sundance fesztiválon mutatkozott be halálos fogsorral felvértezett vaginájú kamasz-hősnőjével, akinek első ismerkedései a másik nemmel mindkét fél számára traumatikus élménynek bizonyulnak. A keresztény fundamentalista szüzességi szekta vezérszónokából a rape-revenge filmek „bosszú angyala” figurájáig tartó fejlődéstörténet bravúros ügyességgel és visszafogott humorral lavíroz a szubzsáner vénuszcsapdái között (többek közt végig megóvja nézőjét, hogy szembenézzen a gorgó-fővel), miközben valamennyi jogosan elvárható motívumát útba ejti sokkoló nőgyógyászati vizsgálattól cunnilinguson át a végső leszámolás előtti harci sminkelésig. A Mély harapás – eredeti címéhez híven – a femme fatale-filmek Cápája: egyszerű slasher narratívára épülő piranha-társaival (Killer Pussy, Penetration Angst) szemben lépcsőzetesen szerkesztett feszültség-dramaturgiára és erős karakterrajzokra épít, hogy aztán az utolsó harmadban szabadjára engedje a fenevadat. Lichtenstein elsőfilmje ráadásul szellemi örömöket is kínál a zsigeri élvezetek mellett: a vagina dentata kultúrtörténeti referenciái és a változatos hüvely-metaforák (jegygyűrű, mohos barlang) közepette a kasztrációs félelem ősi hímfóbiáját deflorációs félelmekre cseréli (lásd Carrie, Vérszomj), a kisvárosi Amerika szexuális elfojtásoktól terhes mikrokozmoszában. Maró szatíra, harapós horror, édesszájú indie-film: a friss tematika megtalálta első mozgóképes szuperhősét – nevezzük illő tisztelettel Fogtündérnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1408 átlag: 5.45 |
|
|
|
|