KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bárányok harapnak

Tüske Zsuzsanna

Black Sheep – új-zélandi, 2007. Rendezte és írta: Jonathan King. Kép: Richard Bluck. Zene: Victoria Kelly. Szereplők: Nathan Meister (Henry), Danielle Mason (Experience), Peter Feeney (Angus), Tammy Davis (Tucker). Gyártó: Live Stock Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 87 perc.

 

A 90-es évek elején Peter Jackson bábáskodott egy felejthetetlen, véres-bájos poronty, a Hullajó születésénél, ami a zombifilm és a vígjáték szerencsés nászának gyümölcse volt. A rokonok listája azóta bővült, például 2004-ben a csodagyereknek minősülő, ember-zombi központú Haláli hullák hajnalával (Shaun of the Dead), vagy ugyanabban az évben, a kergemarhakórra reflektáló vérteheneket felvonultató Halott hússal (Dead Meat), idén pedig világra jöttek a Jackson-féle szumátrai patkánymajom valódi tejtestvérei, a hófehér báránybőrbe bújt zombik.

A bárányok harapnak ugyancsak Új-Zélandhoz kötődik és legalább annyira hangsúlyos benne az autentikus kultúrközeg, mint műfajtársainál az unalomba és monotóniába süppedő angol kertváros vagy éppen a halálos kór fenyegette ír vidék. Főhőse, az elárvult Henry bátyja ridegtartása révén maradandó, traumatikus élményt szenved el gyermekkorában, amitől súlyos juhfóbiája alakult ki. Néhány év elteltével hazatér, hogy leküzdje félelmeit, ehelyett azonban – egy mutáns báránybébi egyetlen harapása nyomán – a vidéki vérvalóság legvadabb rémálmaira tripláz rá. Ahhoz, hogy végre férfivá érjen, nemcsak elvetemült és becsvágyó bátyjával kénytelen felvenni a harcot, de egy csattogó állkapcsú, zombi birkahordával is.

Az első filmes Jonathan King a fergeteges alapötletből adódó lehetőségek okos felhasználásával maradéktalanul kiaknázza a kicsattanóan zöld, új-zélandi legelőkön jámboran vegetáló bárányok és az agyatlan, falánk élőhalottak közt feszülő ellentéteket és párhuzamokat. A gonosz alterego birkák megteremtését a trendhez képest dicséretesen minimális eszköztárral képes sikerre vinni: némi hagyományos speciális trükkel, valamint az elkoptathatatlan Kulesov-effektus újraélesztésével – és persze sziporkázó humorral, méltó leszármazottat teremtve ezzel 1992-es, kultikus elődjének.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9210