KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sötétkékmajdnemfekete

Kolozsi László

Azuloscurocasinegro – spanyol, 2007. Rendezte és írta: Daniel Sanchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gomez. Zene: Pascal Gaigne. Szereplők: Quim Guiterrez (Jorge), Marta Etura (Paula), Raúl Arévalo (Israel), Antonio de la Torre (Antonio). Gyártó: Tesela Producciones Cinematográficas. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.

 

Daniel Sanchez Arévalo Sötétkékmajdnemfekete című filmje sötétkék, majdnem fekete komédia. Nem csak a homoszexuális szál, nem csak a börtön- és a kórházjelenetek, hanem a képek színe, a film sötétkékmajdnemfekete hangulata, nyers humora és a férfiakat simán lejátszó színésznők miatt is lehet Almodóvart kiáltani – de felesleges. Arévalo életszemlélete egészen más, mint a nagy neves kor- és honfitársé; Arévalo esendő hőseinek a rendező nem bocsátja meg kis és nagy bűneiket: a bűntetteket bűnhődés követi; a közösülés után óvatosan lopódzik a szerelem; a nyughatatlan portásfiú sötétkékmajdnemfekete öltönyre ácsingózik. Arévalo alakjai hétköznapibbak Almodóvar alakjainál, történetei egyszerűbbek, elmondva akár az a benyomásunk is támadhatna, hogy filmje önéletrajzi, ahogy honunkban mondják: „így jöttem” film. Jorge, a portásfiú beteg apját ápolja, és hiába küzd egyetemmel, a multik szkülláival, nem nyert bebocsáttatást a jobb életbe. Sorsában egy félnótás barátja osztozik, akivel a bérház tetejéről figyelik a szomszéd ház masszázsszalonját. Jorge testvére – nem derül ki, miért – börtönben ül; egy színjátszó-körben ismerkedik meg Paulával, aki mindegy, hogy kitől, gyereket akar: hogy átkerüljön a börtönkórházba. Életképes spermái – mint kiderül – azonban csak Jorgénak vannak, aki egy beszélőn belemegy abba, hogy Paulát teherbe ejtse. Ki lehet találni a folytatást. Ez az egyetlen baj Arévalo filmjével, ami egyébként joggal nyert számos Goya-díjat (többek közt a legjobb első film díját) – és ez a legnagyobb különbség Arévalo és Almodóvar között: ez utóbbi nem kiszámítható. És nem beszámítható. Minden filmje szívszorító és megható. Arévaloé csak: szívszorítómajdnemmegható.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9056