|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégSunshineVízer Balázs
Sunshine – amerikai, 2007. Rendezte: Danny Boyle. Írta: Alex Garland. Kép: Alwin Kulcher. Zene: John Murphy, Karl Hyde. Szereplők: Chris Evans (Mace), Cillian Murphy (Capa), Rose Byrne (Cassie), Michelle Yeoh (Corazon). Gyártó: DNA Films / MPC. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.
Szép dolog a különböző műfajok közti szabad átjárás, akár bravúrok is születhetnek belőle a megfelelő kezekben, és ha valaki, Danny Boyle képes az ilyesmire. Legújabb filmje imponáló alkotás – mégis meghökkentő kudarc.
A Sunshine egy nagyszabású Nap-expedíció története, melynek célja egy hatalmas bomba eljuttatása a haldokló égitestre, hogy felrobbantásával újra beindítsák az energiatermelést. Amikor megismerjük a nyolcfős legénységet, már tizenhat hónapja vannak eseménytelen útjukon a kissé balszerencsésen Ikarusz II.-nek nevezett űrhajó fedélzetén – kezdenek is begolyózni. Amikor egyikük kisebb számítási hiba miatt kárt okoz védőpajzsukon, és egy másik úrhajó vészjelzéseit észlelik, olyan katasztrófasorozat indul be, amely egyre váratlanabb fordulatokat tartogat, beleértve egy irritáló stílusváltást is.
Merthogy a kezdet és a film első kétharmada minden tudományos hókuszpókusz ellenére inkább a Solarist idézi, és legfeljebb kiindulópontjában rokon az olyan űrkatasztrófa-mozikkal, mit az Armageddon vagy a Mag. Bár megkapjuk az összes sci-fi klisét – veszélyes űrséta, beszélő komputer stb. -, a látvány egyszerre lenyűgöző és költői, ráadásul szerves része a történetnek. Ráadásul olyan színészeket kapunk, mint Cillian Murphy és Michelle Yeoh, de már itt van egy kakukktojás, a kommersz és tehetségtelen Chris Evans (Fantasztikus négyes), aki aztán szépen le is húzza a filmet, még mielőtt az váratlanul átmenne slasher horrorba. Mert átmegy, a fene érti, hogy miért! Pedig olyan szépen indult...
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1114 átlag: 5.37 |
 |
|
|
|
