KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnügyi regény

Herpai Gergely

Romanzo criminale – olasz, 2006. Rendezte: Michele Placido. Írta: Giancarlo de Cataldo. Kép: Luca Bigazzi. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Kim Rossi Stuart (Il Freddo), Anna Mouglalis (Patrizia), Pierfrancesco Favino (Liban), Claudio Santamaria (Dandi). Gyártó: Aquarius Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 152 perc.

Michele Placido neve legtöbbünk számára a nálunk is nagy sikert aratott tévésorozat, a Polip Cattani felügyelőjeként ismerős, ebben a filmben viszont rendezői képességeit kamatoztatja. A Bűnügyi regény Olaszország 70-es évektől 90-es évekig tartó korszakába röpít vissza minket, és részben megtörtént eseményeken alapuló gengsztertörténetet mesél el. A „Liban” nevű lepukkant maffiózó és néhány gyerekkori barátja bandát alapít, és a modern bűnözés semmilyen válfajától sem riadva vissza (terrorizmus, emberrablás, kábítószer-kereskedelem) egyre nagyobb hatalomra törnek az olasz alvilágban.

A film első szakasza a hetvenes évek francia noirjait idézi, akár a rendkívül sötét képi világot, akár a különféle alvilági figurák viszonyait nézzük. Az eleinte virágzó alvilági üzletmenetet nem a tehetetlennek, sőt balféknek tűnő és az egyik gengszter prostituált barátnőjéhez őrülten vonzódó nyomozó töri meg, hanem az egymás ellen is konspiráló gengszterek. Később aztán lassan kiderül, hogy a bűnbanda néhány tagja felsőbb politikai körökkel szűrte össze a levet, és ezzel saját vesztüket is okozzák – innentől kezdve egymást váltogatják a különféle orgyilkosságok, merényletek és vendetták. A Polipból már ismerős párbeszéd-özön miatt eleinte nehezen rázódik bele a néző a flashbackekkel is tarkított, helyenként igencsak kusza eseményekbe, azonban a hol megrázó, hol depressziós, de mindenképpen szuggesztív hangulat idővel székéhez szögezi az embert.

Brian de Palma vagy Francis Ford Coppola gengszterfilmjeinek csúcsaira ugyan nem jutunk el, és a szándékosan retró-stíl egyeseket talán zavarhat, de akinek tetszett a Polip, annak érdemes beülnie erre a bűnügyi regényre is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8814