KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rém rom

Wostry Ferenc

Monster House – amerikai, 2006. Rendezte: Gil Kenan. Írta: Dan Harmon, Rob Schrab és Pamela Pettler. Kép: Paul C. Babin és Xavier Perez Grobet. Gyártó: Amblin Entertainment/Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

A legújabb ZemeckisSpielberg-koprodukció úgynevezett koncepciófilm: alapötletek összevonásával létrehozott, egyáltalában nem eredeti, de kivitelezésének köszönhetően aránylag szórakoztató (és szinte azonnal felejthető) mesefilm. HORROR-mesefilm, teszem hozzá! A sajtóvetítés után egy kolléga megjegyezte, hogy fogalma sincs, a film célközönsége melyik korosztály valójában: kisgyerekeknek túl rémisztő, felnőtteknek – bár aranyos, de – bárgyú.

A helyzet persze messze nem ennyire kilátástalan (egy Spielberg valószínűleg jobban tisztában van a film eladhatóságának lehetőségeivel, mint az egyszeri filmesztéta), mindenesetre az apró gyerekeket (öt centi alatt) megkímélném ettől a filmtől. A címadó Rém-rom ugyanis néhol egészen hatásos tud lenni a maga emberevőház-valóságában.

Ami persze álvalóság, olyannyira, hogy mósön kepcsör. Ez az a technika ugyebár, mikor a szereplők test- és arcmozgását lemodellezik, számítógépben eltárolják, majd – jelen esetben – erre húzzák rá az egyes figurák bőrét. A karakterek mimikája olyannyira reálisra sikerült, hogy nem is igazán értem, miért nem élőszereplős film a Rém rom, hiszen az egyetlen nem emberi figura, a komputer által életre keltett szörnyház „rendes” filmen is tök ugyanígy nézett volna ki.

A nyolcvanas évek hollywoodi gyerekfilm-sikereinek ötletei kutyulódnak össze jelen esetben (Kincsvadászok, Űrrandevú, stb.), és állnak össze többé-kevésbé homogén egésszé, mégis, legjobban az Ami sok, az sokk (The 'burbs) kísért, a külvárosi paranoiának ez a remekműve. Ahogy Tom Hanks, úgy a Rém rom hősei sem tűrhetik embertársuk privátszféráját. Ha Amerikában titkaid vannak, akkor te nem is lehetsz igazi amerikai.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8735