|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRém romWostry Ferenc
Monster House – amerikai, 2006. Rendezte: Gil Kenan. Írta: Dan Harmon, Rob Schrab és Pamela Pettler. Kép: Paul C. Babin és Xavier Perez Grobet. Gyártó: Amblin Entertainment/Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.
A legújabb Zemeckis–Spielberg-koprodukció úgynevezett koncepciófilm: alapötletek összevonásával létrehozott, egyáltalában nem eredeti, de kivitelezésének köszönhetően aránylag szórakoztató (és szinte azonnal felejthető) mesefilm. HORROR-mesefilm, teszem hozzá! A sajtóvetítés után egy kolléga megjegyezte, hogy fogalma sincs, a film célközönsége melyik korosztály valójában: kisgyerekeknek túl rémisztő, felnőtteknek – bár aranyos, de – bárgyú.
A helyzet persze messze nem ennyire kilátástalan (egy Spielberg valószínűleg jobban tisztában van a film eladhatóságának lehetőségeivel, mint az egyszeri filmesztéta), mindenesetre az apró gyerekeket (öt centi alatt) megkímélném ettől a filmtől. A címadó Rém-rom ugyanis néhol egészen hatásos tud lenni a maga emberevőház-valóságában.
Ami persze álvalóság, olyannyira, hogy mósön kepcsör. Ez az a technika ugyebár, mikor a szereplők test- és arcmozgását lemodellezik, számítógépben eltárolják, majd – jelen esetben – erre húzzák rá az egyes figurák bőrét. A karakterek mimikája olyannyira reálisra sikerült, hogy nem is igazán értem, miért nem élőszereplős film a Rém rom, hiszen az egyetlen nem emberi figura, a komputer által életre keltett szörnyház „rendes” filmen is tök ugyanígy nézett volna ki.
A nyolcvanas évek hollywoodi gyerekfilm-sikereinek ötletei kutyulódnak össze jelen esetben (Kincsvadászok, Űrrandevú, stb.), és állnak össze többé-kevésbé homogén egésszé, mégis, legjobban az Ami sok, az sokk (The 'burbs) kísért, a külvárosi paranoiának ez a remekműve. Ahogy Tom Hanks, úgy a Rém rom hősei sem tűrhetik embertársuk privátszféráját. Ha Amerikában titkaid vannak, akkor te nem is lehetsz igazi amerikai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1326 átlag: 5.54 |
|
|
|
|