KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A testőr

Hungler Tímea

The Sentinel – amerikai, 2006. Rendezte: Clark Johnson. Írta: Gerald Petievich regényéből George Nolfi. Kép: Gabriel Beristain. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Michael Douglas (Garrison), Kiefer Sutherland (David), Eva Langoria (Jill), Martin Donovan (William), Kim Basinger (Sarah Ballantine). Gyártó: 20th Century Fox/Regency Enterprises. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 108 perc.

 

Mi történik, ha a 24 című tévésorozatot keresztezzük egy másik nagy sikerű szériával, Az elnök embereivel? Az emígyen létrejött hibridben mind tematikailag, mind pedig formai szempontból felbukkan minden, ami kettőjük sajátja: az elnök, az emberei, a folyamatosan terror-elhárító, bár most nem Jack Bauer névre hallgató Kiefer Sutherland, a Fehér Ház zegzugos folyosóin rohanvást politizáló honatyák/-anyák, no meg a fenyegető veszély, melynek elmúlta mindig csak egy újabb veszély kezdete.

Hogy a két emlegetett mellett számos másik tévésorozattal is érzünk áthallásokat, nem véletlen – a rendező, Clark Johnson imponáló referenciamunkákkal bír (többek között a Harmadik műszak, a Drót, a Nikita, sőt Az elnök emberei egy-egy részét is jegyzi). Szuperügynökös politikai-akció-thriller vonalon tehát meglehetősen jól képzett, akárcsak mi, harcedzett nézők. Ebből kifolyólag nem is értjük, hogy miért felejtik el üldözői menekülő hősünk e-mailjeit ellenőrizni, ha a mobilját lehallgatják? Miért üvöltik az akciózó biztonságiak olyan hangerővel a titkos jelszót, hogy minden kósza terrorista meghallja? Hogyan lehet az, hogy a Fehér Ház ügyeiben jobban értesült egy ágrólszakadt besúgó, mint a terrorelhárítás emberei? Nem utolsósorban pedig: mégis, mely okból akarják – a most éppen valamelyik volt szovjet utódállamból származó terroristák – megölni az amerikai elnököt?

Megannyi levegőben maradt kérdés.

Fennakadni rajtuk azonban nincs időnk, a mozi a 24-hez méltó tempóban pereg: Ronald Reagan egykori testőre (Michael Douglas) több mint testőr, az elnöknével (Kim Basinger) kavar; valaki kompromittáló fotókkal zsarolja őket; a testőrség egyik tagját meggyilkolják, a csapatban tégla van; hamarosan Kiefer Sutherland is feltűnik oldalán egy született feleséggel (Eva Longoria); Basinger óvodát látogat és beszédet mond; a gyanú árnyéka Douglasre vetül, aki menekülőre fogja; a G8-ak összeülnek Torontóban, és egy helikopter is felrobban (az elnök nincs rajta, csak az emberei). Zajlik hát az élet Clark Johnson akciómozijában, ha nem is legeredetibb módon, ám annál látványosabban: A testőr című akciófilm a 24 szerelmeseinek mindenképpen kötelező darab. Tanulsága, zanzája nagyjából ugyanaz, mint a széria ihlette viccnek: „Nostradamus egyszer azt jósolta: eljő egy férfi, Jacques névre hallgat, és ötször menti meg a világot. Mire leírta, Jack Bauer rárúgta az ajtót, szétlőtte a térdkalácsát, miközben ezt üvöltötte: Kinek dolgozol?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8733