|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHajrá Ecsebeszte!Barotányi Zoltán
Aupa Etxebeste! – spanyol–baszk, 2005. Rendezte: Asier Altuna és Telmo Esnal. Írta: Asier Altuna és Pablo Bueno. Kép: Javier Aguirre. Zene: Javi Pez. Szereplők: Ramón Aguirre (Patrizio), Elena Irureta (Maria Luisa), Paco Ságarzazu (Luziano), Iban Garate (Inaki). Gyártó: Irusoin/Alukatsu. Forgalmazó: Szimpla City. Szinkronizált. 96 perc.
Fenn az ernyő, nincsen kas – tartja a régi magyar szólásmondás, s körülbelül ez a kiinduló szituációja Asier Altuna baszk nyelvű (!) filmjének is. A főhős Patrizio Etxebeste egy baszksapkát (barétot – nem svájcisapkát!) készítő cég vezetője, a helyi közösség megbecsült tagja, a polgármesteri cím nem is oly titkolt esélyese, látszólag megcsinált ember – valójában a teljes anyagi csőd szélén áll, kiemelt helyen a banki feketelistán. Közismert vígjátéki szituáció ez: fenn kell tartani a látszatot, ezért kitartóan színlelni kell – nem szükséges tovább ragozni, már ennyiből ismerős lehet e helyzet a hazai néző számára. A rendező nyilatkozata szerint a film sztorija megtörtént eseten alapul, valószínűleg ezért is annyira abszurd: az Etxebeste-család éppen nyaralni készült, mikor beüt a krach, amit titkolni kell, tehát titokban hazautaznak, és behúzott függönyök mögött, lehetőleg minél nagyobb csöndben (természetesen pénz és ennivaló nélkül) otthon „nyaralnak”. A szituációk szinte maguktól adódnak – az alkotók becsületére váljék, hogy diszkréten és ízléssel élnek az alkalmazható filmes eszköztárral. A pletykás, leskelődő szomszédasszony kicselezése, az Etxebeste-fiú számára ellenállhatatlanul csábító, szép szomszédlány becserkészése s legfőképp a kövér perzsamacska elejtése és feltálalása kötelező, kihagyhatatlan elem, és persze a vérhülye betörőknek s nyomukban a népségnek/katonaságnak (bocs: rendőrségnek) is meg kell érkezniük – a karakterek jól kitaláltak, s a színészi játékra sem lehet panasz. Az efféle filmek átka, hogy úgyszólván lehetetlen befejezni őket: tulajdonképpen ezt sem sikerült, de hát a fene bánja – másfél órán át garantáltan jól szórakozik, aki beül a moziba. No és még valami: már csak a baszk nyelv kedvéért is érdemes szemügyre venni a Hajrá Ecsebeszté!-t – ritka szép dallamos nyelv, valószínűleg még a káromkodás is úgy hangzik baszkul, mint egy hazafias poéma.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1427 átlag: 5.57 |
|
|
|
|