KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Producerek

Tosoki Gyula

The Producers – amerikai, 1967. Rendezte: Mel Brooks. Szereplők: Zero Mostel, Gene Wilder, Kenneth Mars, Estelle Winwood. Forgalmazó: InterCom. 88 perc.

 

A vígjátékguru és paródiamester Mel Brooksnak köztudottan nincs humora, egyszer azonban kijött neki a lépés, és sikerült összeütnie egy hosszabb távon is életképes komédiát. Filmkészítői pályája hajnalán történt mindez, idestova negyven éve, jellemzően akkor, amikor – életében tán először, de mindenképp utoljára – nem hozott, hanem originálisan személyes anyagból dolgozott. A Producerek minden tekintetben kiállja a szerzőiség próbáját, Brooks a maga életanyagát, Broadway-szerzőként megélt tapasztalatait felhasználva írta meg a forgatókönyvét.

A történet hőse a valaha jobb napokat látott színházi impresszárió és eseti könyvelője, akik kisütik, hogy bizonyos feltételek mellett egy sikertelen darab is hozhat a konyhára, ezért hozzálátnak megkeresni és színre vinni a világ leghitványabb színpadi művét. A bizarr alapszituáció alkalmat kínál Brooks számára, hogy vaskos poénok sorában ironizáljon a sóbiznisz felett, és noha gegjeinek inkább nagyobb, mint kisebb hányada igen bárgyú, akad számos olyan is, amely tréningezi a gyomrot. Igaz, a mérsékelten vicces, alkalmasint irritálóan alacsony humortartalmú jelenetek miatt nem zökkenőmentes a történetre hangolódás folyamata, ráadásul a színészvezetés módja is teszteli a néző türelmét, a film mégis működik. A lecsúszott producert adó színházi színész, Zero Mostel a filmtörténet legnagyszerűbb ripacsa, és a nyomdokain járó többi komédiás is alig marad el mögötte: ennyi begyurmásodott arcot és elnagyolt gesztust a némafilm-korszak óta nem láthatott néző a moziban. A Producerek az ősburleszk hollywoodi, búvópatakszerű továbbélésének dokumentuma.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8680


előző 1 következőúj komment

boorman#1 dátum: 2006-07-18 18:39Válasz
"A vígjátékguru és paródiamester Mel Brooksnak köztudottan nincs humora, egyszer azonban kijött neki a lépés, és sikerült összeütnie egy hosszabb távon is életképes komédiát."

Ez ugye csak valami vicc, amelynek megértéséhez legalábbis brooksi-i humorérzékkel kell rendelkezünk?

Nem akarok senkit megbántani, de ez a felütés a Producerek DVD kritikájához kicsit erős.