|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDMegszállottTosoki Gyula
Possessed – amerikai, 1947. Rendezte: Curtis Bernhardt. Szereplők: Joan Crawford, Van Heflin, Raymond Massey, Geraldine Brooks. Forgalmazó: Warner Home Video. 104 perc.
A második világháború vége felé jó néhány hollywoodi direktor (John Huston, Elia Kazan, Billy Wilder, William Wyler) a realistább és komplexebb ábrázolás felé fordult, és ezt az irányt a háború után is tartotta egy darabig. De nem csupán az élrendezők kacérkodtak a realizmussal, olyan kismesterek is csatlakoztak hozzájuk, mint Delmer Daves (Sötét átjáró), John Brahm (Hangover Square) vagy Jules Dassin (Csupasz város). Vagy éppen a német származású Curtis Bernhardt, akinek egy középkorú nő szerelmi bánattól motivált lassú megtébolyodását bemutató Megszállott című munkája minden skizomozik etalonja.
Bár a film korántsem hibátlan – kivált a ritmuszavarok rontanak az összképen –, pontos diagnózis egy tudata hasadt társadalomról, egyben izgalmas stílus- és műfajkísérlet. Bernhardt a Warner melodrámáit használta sorvezetőül, de itt-ott alakított a mintaműfajon. A pszichés tartalmak hitelesebb bemutatását célzó ábrázolásmódot választott, és a német expresszionista iskola chiaroscuróját, valamint a francia impresszionisták filmjeit idéző szubjektív plánokat egyaránt bevetette, így a melodrámák fodros-bodros miliőjét nagy adag hitelességgel töltötte fel. Emellett gondot fordított arra, hogy néhol sokkolóan valószerű pillanatokkal lepje meg a más kiállítású képekhez szokott gyanútlan nézőket: a méltán sokat idézett nyitányban minden smink nélkül mutatkozó Joan Crawford arca tökéletesen illusztrálja egy csődközeli psziché állapotát. A valóságos külsőkben játszódó néhány perc a 45 utáni realista hollywoodi mozi emblematikus jelenete.
Extrák: audiokommentár Drew Casper filmtörténésszel, dokumentumfilm a noirról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1243 átlag: 5.43 |
|
|
|
|