|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDA spártaiNevelős Zoltán
Spartan – amerikai, 2004. Írta és rendezte: David Mamet. Szereplők: Val Kilmer, Derek Luke, Tia Texada, William H. Macy. Forgalmazó: SPI. 102 perc
Val Kilmer egész lemezborítót betöltő képén a rohamosztagos szerelés már mutatja, hogy a cím alapján hiba volna azt hinni, a Nagy Sándor, a hódító apakirályának eljátszása után a sztár az ókori görög szerepeknél ragadt le. A címet magyarázó történelmi anekdota a filmben el is hangzik: amikor Leonidász királytól egy szomszédja hadi segítséget kért, a spártai uralkodó egyetlen katonáját küldte – és nem viccből.
Kilmer ezúttal egy ilyen modern kori vitézt játszik: egymaga elvégzi azt a munkát, amit egyébként egy hadseregnek kellene. Egy amerikai politikus lánya elrablásának ügyében segít be a nyomozásba, aztán amikor az Arab-félszigetig elérő sötét politikai összeesküvés kezd kibontakozni előtte, maga veszi kezébe az irányítást.
A cselekmény ennél kevésbé eredeti már nem is lehetne, de David Mamet, a film írója és rendezője nem közhelyes megoldásairól híres, és ezúttal is jó párszor megcsavarja a formulát. Azt a technikát alkalmazza egy akciókrimi műfaji keretei közt, amit legjobb munkáiban, az átverős-csavaros, szélhámosokkal és más simlis figurákkal benépesített filmjeiben és forgatókönyveiben (Játékos végzet, A spanyol fogoly, Az arany markában) oly mesterien alkalmazott: az információ adagolásával virtuózkodik. A feszült első negyedórában például annyiszor vesz új irányt a hős (és a cselekmény), hogy csak kapkodjuk a fejünket, aztán végül még az is kiderül, hogy ezek a félrevezető manőverek is csupán expozíciói a későbbi fejleményeknek. A fordulatok és az információk efféle csepegtetése teszik izgalmas szellemi játékká az amúgy akciófilmként is jól működő produkciót.
Extrák: Val Kilmer audiokommentárja, előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1100 átlag: 5.53 |
|
|
|
|