|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTibor vagyok, de hódítani akarokCsillag Márton
Felnőttként tinivígjátékot rendezni olyasmi feladat, mint emberként kutyaházat építeni: hálás és szórakoztató, de legfeljebb a kutya és az építő számára. Azt egyelőre nem tudni ugyan, hogy a cicikuki-filmek hazai nyelvlógató-nyálcsorgató célcsoportja a profi amerikai elődök ismeretében mennyire fogja élvezni a címbéli Tibor pubertás kalandjait, annyi azonban szinte biztos, hogy a rendezőnél jobban mulatnak majd. A Kelj fel, Jancsi és kamaszos-szerelmes Na végre, itt a nyár! című filmeket jegyző Fonyó Gergely láthatólag nem saját élményeiből, de nem is hús-vér tinik kalandjaiból építkezik, hanem – bízva a bicegő, de nagyvonalakban jól kiszámolt forgatókönyvben – a szubzsáner „nyugatnémet” szerkezeti elemeire hagyatkozik. Így kerül a főhős fütykösére Donaldrágó-papír helyett foszforeszkáló óvszer, a szállodavezető kezébe technocolos zsebkendő helyett aranyszínű műpénisz; így lesz a Füles-címlaplányból internetes szextündér (Gregor Bernadett), a gazdag kamionsofőrből pedig kövér bankvezér (Gesztesi Károly).
A gimnazista Tibor (Fancsikai Péter) balatoni kényszernyaralása annyiban persze magyar is, hogy a Szex, csajok, Ibiza, a Csajok a csúcson-széria és a Hangyák a gatyában-sorozat visszatérő motívumain túl a Kamaszadó kamaszadó folytatásos tévékalandjainak hangulatát is megidézi. Fonyó filmje a maga ügyetlenkedő bájával nem akar többet, mint tulajdon főhőse: hódítani, lehetőleg gyorsan és biztosan, és ha másképp nem megy, akkor akár lódítani is. De miként Tibor, maga a film sem úgy ér célba, ahogyan eltervezte – hősünk a szexbomba Lexi helyett a korban hozzá illő Katával (Gáspár Kata) „kénytelen” beérni, a nézők pedig tűpontos, ötletes komédia helyett egy olyan vígjátékkal vigasztalódhatnak, mely magán viseli a kortárs magyar közönségfilm összes gyermekbetegségének jelét. Tételesen: a vászon ötméteres körzetében érződik a felvételvezető lehelete, a nagy színészek (Molnár Piroska) fantáziátlan karakterszerepet játszanak, a televíziós titánok (Németh Kristóf) főszerepet, a húzónév alakítása egy topmodellével vetekszik, a gyerekszereplők pedig mindenkit lejátszanak a színről. A film persze betegségei ellenére is élvezhető és szerethető (akár a Balaton vagy az épp aktuális kormány), hiszen Tibor pénisze kicsi és sárga is talán, de legalább az övé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1237 átlag: 5.65 |
|
|
|
|