|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMianyánk kivanParádi Orsolya
A homoszexualitás tematikáját mindig is irigylésre méltóan természetesen és lazán kezelték a spanyolok. A melegek náluk a coming out-on rég túl vannak. Almodóvar mellett Manuel Gomez Pereira is foglalkozott már a testiség és a vágy természetével a nagysikerű Szájból szájba és Lábad között című opuszaiban. Új filmjében tükröződnek a közelmúlt nagy horderejű változásai a spanyol melegfronton: június óta az azonos neműek is házasságot köthetnek egymással.
A történet szerint az első kollektív meleg esküvőt készülnek megrendezni Madridban, egy tucatnyi meleg pár vár arra, hogy igent mondhasson kedvesének. A film hat pasi és mamáik fordulatokban gazdag két napját festi le humorral és a szokásos homo-sztereotípiák elkerülésével. A nagy döntés előtt álló fiúk között adódó problémák teljesen életszerűek és bármelyik hetero párra érvényesek lehetnek. A szociális különbségeket megfejeli a szülők erős személyisége és gondoskodási ösztöne. Még egy kiugrási kísérlet is történik, és néhány összeomlást is kihordanak lábon hőseink, hogy a történet végére az anyák, a Királynők segédletével mégis a helyére kerüljön minden.
Pereirát dicséri, hogy fantasztikus színészgárdát hozott össze a legnagyobb spanyol színésznőkkel: Verónica Forquét, az egzaltált nimfománt Kikaként ismertük meg, Carmen Maura az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén főhőse volt. Marisa Paredest is sokszor láttuk Almodóvar filmjeiben, például a Titkom virágában. Itt ünnepelt színésznőt játszik, aki fia révén kerül párba a Rossz nevelésben papot alakító Lluís Homarral, saját spanglit szívó kertészével. Kettejük jelenetei a kiváló alakítások és a klasszikusan megtekert történet mellett a komédia legjobb pillanatait adják. Ha meleg pasi lennék, azonnal elvinném a szüleimet erre a filmre. Sőt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 989 átlag: 5.51 |
|
|
|
|