KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pofonok földje

Vaskó Péter

 

Vajon miért kevés nyugaton a vicces boksz-film? Meglehet azért, mert a küzdelem nálunk nem szellem és mozgásművészet, hanem a pontozásos vérbosszú és a képesítés nélküli csontkovácsolás elegyeként jelenik meg. A hierarchia tetején ráadásul mondjuk egy Mike „Fülharapó Sittes” Tysonnal, akinek alacsony homloka mögé legtöbbször nem bentlakásos kolostori szútraolvasó szemináriumokat képzelünk. A nyugati bunyó szellemiségét általában a „letépem a töködet” „kiváglak, mint a papírlovat” gondolati tágasságai köré szervezi, a humor rész pedig általában nem haladja meg a Bud Spencer féle „balról ijesztek, oszt jobbról horog” léprepesztően kacagtató váratlanságait.

A keleti filmes bunyó ezzel szemben inkább afféle párostánc, amit idősebbek is elkezdhetnek. És hogy virgoncan eleven műfajról van szó, jól mutatja, hogy a hollywoodi filmekkel ellentétben nem mechanikusan alkalmazott állagjavítóként („meg kell küzdenünk, Neo testvér”) tekintenek rá, ami után a botmerev jenki színészek büszkén mesélik, milyen izomlázuk volt, mert forgatás előtt két hónapig gyakorolták a kung-fut.

Az elevenségnek pedig egyik legbiztosabb jele a humor, sőt, az ökörködés. Mint mondjuk a Pofonok földje című kung-fu vígjátékban. Stephen Chow, a Pofonok földjében előző filmje, a Shaolin Soccer című frenetikus vígjáték hangütését folytatja. Ismét legnagyobb példaképe, Bruce Lee eleganciáját ötvözi a Jackie Chan-féle akrobatikus slapstick kung-fu stílussal. Ráadásul mindemellett ismert kung-fu filmek paródiáit is beleszövi mozijába a Tsui Hark daraboktól kezdve egészen a Hősig, de odaszúr a Mátrixnak is.

Az alapsztori egyszerű, de hatásos: Szutyok-köz vályogprolijait az olykor spontán szteppre fakadó és félméteres cilindert(!) viselő Baltás Banda szeretné rettegésben tartani. De a nyamvadtak nem rettegnek, mert a lerobbant bérházkomplexben az utolsó csirkekopasztó vénasszony is olyat üt, mint a guta. És akkor még nem beszéltünk a vajszívű háziúr, hajcsavarós raplis felesége és a helyi szabó, a függönygyűrűk urának technikájáról. A született lúzer főhős (a rendező alakításában) dilemmája, hogy a sötét oldal csábításának engedve csóróverő baltás vagy szívére hallgatva inkább csóró baltásverő legyen-e.

Amúgy az egész olyan, mintha Rejtő Jenő hongkongi forgatókönyvíróként született volna újra: bunyó, burleszk, nagy bicskázások, és rengeteg röhögés – míg a balta el nem választ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8292


előző 1 következőúj komment

ismeretlen#1 dátum: 2005-06-30 02:18Válasz
Nagyon ütős film, eddig simán az év legjobbja!