KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/június

• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

A balszerencse áradása

Csillag Márton

Egyes vélekedések szerint a kilencvenes években felnőtté vált korosztály azért olyan puhány, mert a gyermekkorukban beléjük oltott kelet-német és csehszlovák ifjúsági filmek – a haladó szellemű nevelőszándék és a közvetített társadalomkép ellenére – nem az életre készítették fel őket. Ha ez a feltevés igaz, akkor a következő évtizedekben csupa talpraesett, agyafúrt honpolgár veszi kezébe a privát- és közélet irányítását: egyesek sárkányfoggal töltik majd ki számlatömbjüket, a háziasszonyok perelik a gyártót, ha nem repül a seprű, a Lemony Snicket történetein felcseperedő gyerekek pedig senkiben sem bíznak majd – így lesznek csak igazán boldogok! Az évente adagolt Potter-pirulák után új gyógyszer került ugyanis piacra, egy nagyobb dózisban fogyasztható, garantáltan amerikai mesetermék, melynek első filmes feldolgozása a Myers-féle Macska-film modorában neveli fokozott óvatosságra gyermekeinket. A San Franciscó-i illetőségű Daniel Handler már húsznál is több mesét publikált írói alteregója, Lemony Snicket neve alatt, és az első kilencből 50 millió példány kelt el. A misztikus retróban otthonosan mozgó Brad Silberling rendező (Angyalok városa, Holdfényév) és a fantázia-gyilkos CGI egyik legjobb barátjának mondható Emmanuel Lubezki operatőr (A Macska – Le a kalappal!) most az első három epizódból kovácsolt nagyjátékfilmet az interripacs Jim Carrey főszereplésével. Ő alakítja a fondorlatos Olaf grófot, aki a rejtélyes körülmények között megárvult Baudelaire-gyerekek pénzét akarja megkaparintani – természetesen mindenáron. Ha Tim Burton egyszer megnézi ezt a pszeudo-gótikus bilihorrort, biztosan elintézi, hogy legalább utólag felégessék a díszleteket, addig is csapjunk fel egy Benedek Elek-kötetet és kapcsoljuk ki a tévét.