|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzótagrejtvényLoránd Gábor
Nagyon rémes krimit; szándékozott rendezni Pawel Komorowski. Láttunk is idegborzoló hajszát a lépcsőházban, borotvával felhasított arcot, tenyeret, hallunk Tarzanénál velőtrázóbb sikolyokat ebben a bűnügyi szerelmi három-, sőt négyszög-történetben. Piotr, sebész főorvos, családapa (a Keresztesekből és a Mater Johannából jól ismert Mieczyslaw Voit alakítja), szerelmi viszonyt folytat Évával, aki ugyanabban a kórházban asszisztens. Felesége nem akar válni, viszont szeretője elhagyja egy fiatalabb férfiért. De amikor Évától névtelen levelekben egy zsaroló pénzt követel, és borotvával fenyegeti (hogy milyen okból, milyen alapon, nem tudjuk meg), a lány Piotrnál keres menedéket. A fenyegetések nem maradnak abba, a sikolyok szaporodnak, végül is, mire a rejtély (lesz néző, aki hamar rájön...) megoldódik, Éva bomlott aggyal mered a semmibe, Piotr pedig ajtaja előtt zokog.
Komorowski úgy nem talál a célba, hogy egy kicsit túllő rajta. Az unalom buktatóját (a krimire leselkedő egyik lehetséges veszély) sikerrel kerüli el – viszont talán az elszánt „izgatási” szándék az oka, hogy az izgalom nem mindig magából a történetből, annak ka-nyaraiból fakad, hanem gyakran külsődleges, hatásvadász fogások idézik elő; s a történet logikailag sem mindig hiteles. Tudatos, de nem igazán szerencsés lélektani-hiszterizáló műveletek kelepcéjébe lép fél lábbal a rendező. Azért csak fél lábbal, mert egy-egy pillanatra valamennyire magától a sztoritól is „izgulhat” a néző.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 934 átlag: 5.51 |
|
|
|
|