|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRevansBarabás Judit
Politikai krimit látunk – a jelző akár el is hagyható: bűnügyi történetet látunk. Hogy a háttér ezúttal Románia a második világháború idején, és a bűnözők a hírhedt vasgárdisták, akik a bolsevistagyanús lakosság legyilkolása mellett politikai konspirációk részesei és fő végrehajtói – nos, mindez a műfaj szabályain nem változtat. Annál kevésbé, mivel Vasgárda ide, Vasgárda oda, az abszolút főhős – mint már több filmben – Moldovan felügyelő. Bármennyire bizarrnak tűnhet is az állítás, magányában rokona ő Ross Macdonald és Raymond Chandler detektívhőseinek, Lew Archernak és Philip Marlowe-nak. Ám ez a felügyelő romantikus figura: a legvalószínűtlenebb szituációkból is játszi könnyedséggel menekül meg, vív tűzpárbajt tízszeres túlerővel, ugrik robogó vonat tetejére. Minél fantasztikusabbak a helyzetek, hősünk annál rezzenéstelenebb arccal és makulátlanabb eleganciával kerekedik fölül. A szituációk egyre valószínűtlenebb volta és a színész kitűnő alakítása figyelmeztetnek arra, hogy Moldovan felügyelő gáncsnélküli lovag-alakját leheletnyi iróniával fogjuk fel és tekintsük egy kissé a mítosz paródiájának.
A rendező – természetesen – jó filmet akart csinálni, ez majdnem sikerült neki. Elismerésre méltó ügyességgel balanszíroz véres naturalizmus, naiv ideologizálás és a már említett paródiagyanús hang között, és bár mindig hajlandó elmenni a legvégső határig, többnyire megtalálja az egyensúlyt. Követjük a filmet, anélkül hogy figyelmünk lankadna – talán csak a politikai konspirációs tárgyalásoknál fáradunk el egy cseppet –, és feltétel nélkül drukkolunk ennek a rokonszenvesen kesernyés felügyelőnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1242 átlag: 5.32 |
|
|
|
|