|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégLuxusbordély PárizsbanHarmat György
A filmnek ezt az alcímet adhatnánk: hogy fest a 30-as évek és a második világháború története egy luxusbordélyból nézve? Nem rosszul, mindenesetre szépen van fényképezve. Vagy: hogyan lesz egy közönséges, bár ambiciózus utcalányból a legelőkelőbb párizsi bordély madame-ja, egy egyszerű lyoni fiatalemberből pedig miniszteri titkár, képviselő, a Népfront lelkes híve és ellenálló (ebben a sorrendben)? Könnyedén, simán, elegánsan, nagyobb zökkenők nélkül.
Nem csoda, hiszen a film alkotói kövezték ki útjukat sztereotip jellemekkel, szituációkkal és képsorokkal. Az utóbbira kiváló példa a következő – „roppant újszerű” – képváltás: pezsgősüveg pukkanása után háborús puskalövés. Találunk persze ennél érdekesebb jelenetet is: például nyilvánosházi sztrájk a rövidebb munkahétért, több bérért és fizetett szabadságért. A Prostituáltak Szakszervezetének megalakítására azért nem kerül sor, bár a sztrájk sikerrel zárul.
A film felszínes történelmi-politikai tanfolyam, nézhető és meglehetősen szellemes szituációkban feloldva, az eredetiség jelei nélkül. Siker lesz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1118 átlag: 5.35 |
|
|
|
|