|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAz éjszakai utazókGervai András
Ugo Tognazzi rendezését tudományos-fantasztikus filmként hirdetik, valójában azonban a melodramatikus mesében nem sok szerep jut a tudománynak, még kevesebb a fantáziának; az alkotók tegnapi és mai gondjaikat helyezték át a második ezredforduló idejére. A konkrét téma, a probléma nagyon is aktuális, hiszen az öregek helyzetének megnyugtató, humánus rendezése napjainkban többé-kevésbé mindenütt megoldatlan-megoldandó feladat.
Az éjszakai utazók arról szól, hogy a nem is olyan távoli jövőben (Olaszországban?) a 49 éven felülieknek, az „öregeknek” át kell engedniük minden pozíciójukat, elhagyniuk lakásukat, s egy tengerparti luxus „menhelyre” költözniük. De ez is csak átmeneti állomás, mert a gyakorta megrendezendő, kötelező kártya-partik, licitek segítségével a veszteseket, vagyis lassanként mindegyiküket behajózzák a végső úticél, a megsemmisítés felé.
Tognazzi rendezőként – pedig nem elsőfilmes – láthatóan küszködik anyagával, bár mentségére legyen mondva, hogy a megíratlan forgatókönyvbe életet lehelni, a megíratlan szerepeket eljátszatni nem is igen lehetett. (A Film egyébként Umberto Simonettának a közeljövőben magyarul is megjelenő, azonos című regénye alapján készült.) A nézőben nem ébreszt semmilyen gondolatot, hacsak az „öregeket megölik, ugye?” szívszaggató, elrajzolt erkölcsi példázatát nem tekintjük annak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1580 átlag: 5.44 |
 |
|
|
|
