|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA SzervezetKapecz Zsuzsa
Viva Maria! – kiáltja a főhős, ahogy kilép a börtön kapuján, és kitárja karját a szerencse felé. Ebben a pillanatban kattan egy fényképezőgép. Ezzel a képpel, rejtélyesen és hatásosan kezdődik a film, de később egyre inkább elfárad. A frissen szabadult Vász egyenesen Várnába siet, hogy felvegye a kapcsolatot egy kábítószercsempész társasággal. A nehezen megszerzett hamis útlevél és nagyobb mennyiségű valuta meghozza a kedvét ahhoz, hogy megpróbálja ellopni a banda heroin-készletét. Ez sikerül is, egy olyan lány segítségével, akiről végig nem derül ki, hogy széplány vagy csak szép lány. Vász mindenesetre beleszeret. Róla ábrándozik a Londonba induló hajón, hóna alatt a teászacskóba gyömöszölt heroinnal, és készül a Szervezettel való nagy találkozásra. Ekkor jelenik meg a rendőrség, és – felettese gratulál az eredményes munkához. Vász ugyanis beépített ember, az ő leleményességére épült az egész akció. Minden rendben is volna, néhány szóval a szép lány iskoláztatását és jobb útra térítését is elintézik, de sajnos, a lányt az utolsó pillanatban megölik. Így hát a néző mégsem tud felhőtlenül örülni a vállalkozás sikerének, főleg, ha visszaemlékszik arra, hogy a több mint tízperces főcímlista alatt milyen sokat ígérő képekkel és történettel kecsegtették.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 748 átlag: 5.43 |
|
|
|
|