|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz önvédelem nagymestereKapecz Zsuzsa
Egy ifjúsági sportfilmnek vélhetőleg, az ifjúsághoz kell szólnia, a sportról. Az önvédelem nagymestere (eredetileg A legyőzhetetlen) című film alkotói egy speciális birkózásfajta, a szambo népszerűsítésére vállalkoztak, tisztelegve annak megteremtője, a sportág-alapító Anatolij Harlampijev munkássága előtt. A mester a húszas években, középázsiai vándorlásai során dolgozta ki a fegyver nélküli önvédelem technikáját, az ősi, hagyományos birkózásfajták fogásainak ötvözésével. Ilyen régi tudomány az üzbég kurasa is, virtuóz bajnokait megcsodálhatjuk a filmben. Azaz, ha csupán őket csodálhatnánk, egyszerű dolgunk lenne, ki-ki eldönthetné, érdekli-e a birkózás, és aszerint válthatna mozijegyet. A film készítői azonban nem bíztak eléggé a „csomagolatlan” sport hatásában, és úgy kerekítették a történetet, hogy az életrajzi tények helyett a történelem tényeit erőszakolhassák a nézőre, közhelyszerűen kalandos fordulatokkal és didaktikus párbeszédekkel.
Az otthoni kritikák kiemelték Andrej Rosztockij alakítását a főszerepben, viszont egyöntetűen sematikusnak bélyegezték a rendezői és forgatókönyvírói munkát. A legesípősebb bírálatot a Szovjetszkaja Kultura közölte: „Ilyen erővel akár Gogol Holt, lelkekjét is lehetne sportkönyvnek titulálni, mivel Csicsikov és Nozdrjov dámajátékot játszanak. Ez a nézőcsalogató nódszer egy pillanatig sem tisztességes, különösen, ha ifjúsági filmről van szó. S nem árt emlékeztetni, hogy az inkorrekt eszközök alkalmazása a sportversenyeken is kizárással jár…”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 990 átlag: 5.41 |
|
|
|
|