|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA kis csábítóBikácsy Gergely
Felületes és hamis film Danièle Dubroux munkája, s ez azért szomorú, mert első, bemutatkozó filmje, a címében, hangvételével, szellemével is Cocteau-t idéző Les amants terribles (Rettenetes szeretők) 1985 legígéretesebb párizsi meglepetése volt. A magyar forgalmazás kifürkészhetetlen akaratából mi most a gyengébb filmet láthatjuk.
Egy 14–15 éves lány beleszeret elvált apja kollégájába. A 38 éves férfi a lány tanára. Ő is belebolondul a kis allumeusebe: haját szőkére festi, fickósan jár-kel, sportkocsit vásárol, a kapcsolatukat a tanári szobában közli mindenkivel. Különös világ, ha nem is Franciaország, de legalábbis a fél-művész, fél-kommersz öszvérfilm világa. Nem fegyelmi tárgyalás következik, hanem üldözéses, félreértéses bűnügyi szalonhistória. Alany apja afrikai kéjutazásra küldi kislányát szerető kollégájával, merthogy közben egy rendőr üldözte ifjú is üldözi keményebb szerelmével a kislányt.
Sok a kitalált szövevény, sok a harsányan szellemeskedő fordulat, szellősen laza, s talán azért is „túlpörgetett” az egész film. Keserédes vígjáték szándékolna lenni, meg friss lélektani bújócska, könnyben és mosolyban ázó mozgókép. De csak igényesebb Házibuli lett belőle, s mennél igényesebb egy alapjában s menthetetlenül Házibuli-értékű film, annál ízetlenebb. A kis csábító vége felé rituális halotti éneket kántáló négerek fogják ki a tengerben felejtett szerelmes tanárt. A holttá dalolt amorózó azonban vizet köpve úgy feltámad, ahogy egy komolytalankodó, de csak buta filmben szokás. A kezdeti siker után most az üzleties kívánalmak hullámaiban fuldokló rendezőnőt mi ne kezdjük filmkritikusi kántálással siratni. Hátha feltámad: a kritikus is tévedhet, nemcsak az afrikai halászok.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1109 átlag: 5.53 |
 |
|
|
|
