|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaVan/nincs Budapesten filmmúzeumKövesdy Gábor
Bezárt a régi, legendás Filmmúzeum, átadva helyét a sokatmondóan hangzatos nevű Broadway mozinak. Önnek, aki a Filmvilág rendszeres olvasója, s a mozi funkcióját nem csupán a szórakoztatóiparban véli felfedezni, valószínűleg megszaporodtak homlokán a ráncok. Hiszen az utcai plakát egyszerű kérdésére: „Hova menjünk moziba?” – mind nehezebben találja a választ. S ha mostanában nem is kényeztet minket az újkeletű reformizmus kultúra-pártoló mecenatúrája, egy jó hír azért akad. Október elején a körúti Mátra moziban megnyílt az Örökmozgó, az új budapesti Filmmúzeum.
Újdonsága nem csupán abban áll, hogy a régi (Tanács körúti) Filmmúzeum helyébe lép. Megújulnak az ott követett műsorszerkesztési elvek: az Örökmozgó valóban a majd százéves mozgókép-kultúra örökbecsű alkotásait tűzi műsorára. Európa jelentősebb filmmúzeumaihoz hasonlóan, tematikus sorozatok alkotják a programot. Az október-november havi műsorban a következő összeállítások láthatók: Roman Polanski rendezői sorozata; a Caligaritól Hitlerig: a német film a két világháború közötti időszakban; Forradalom előtt? – a 68-hoz vezető utak Keleten és Nyugaton; Roberto Rossellini rendező-sorozata; „a hónap filmjei”: Wajda Vasembere, Ken Russel: Ördögökje, és Bódy Gábor Psychéjének eredeti, háromrészes változata. A decemberi műsor a filmburleszk két klasszikusának, Buster Keatonnak és Charlie Chaplinnek a munkássága előtt tiszteleg. A részletes havi programról az Örökmozgó külön műsorfüzete tájékoztat. A mozi műsorához kapcsolódó írások a Filmvilág és a Filmkultúra hasábjain jelennek meg.
A nemzetközi jogi előírások alapján az Örökmozgót csak külön pártoló tagsági igazolvánnyal rendelkezők látogathatják. Ez az igazolvány jogosít a moziban jegyvásárlásra.
A felismerés, hogy európai nagyváros kulturális-szellemi központ nem létezhet igazi Cinémathèque nélkül, a Magyar Filmintézetben már régóta megszületett. E felismerés mostani megvalósulása a Magyar Filmintézet és a Budapesti Film közös érdeme.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1182 átlag: 5.42 |
|
|
|
|