|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA kicsi kocsi legújabb kalandjaiFarkas Ágnes
Újra megérkezett hát a bogárhátú fenomén. Ezúttal az Üveghegyen is túlra visz bennünket ebadta kis mexikói védencével. Ádáz kezek ugyan néha elválasztják őket egymástól, de Ocho, azaz Nyolcas (most így hívják a csodakocsit) és a kölyök számára nincs lehetetlen.
A történet önműködően pereg. Három használt ötletre egy friss következik (az arány a későbbiekben inkább romlik), de mit számít mindez, ha közben a rendkívüli masina eszik, úszik, büntet, jutalmaz. Szinte kedve támad az embernek számba venni, mi az, amit nem csinál. S lám, az eredmény igazán figyelemre méltó. A kicsi kocsinak ugyanis semmiféle káros szenvedélye nincs. Egyáltalán nem iszik, nem füstöl, és nem járkál más Mazdája után. Egészségesen táplálkozik és ügyel az erőnlétére. Úszni ugyan nem szeret, karosszériája azonban kitűnő. Példát vehetnénk róla. Azaz miről, kiről is tulajdonképpen? A gyerekek persze nem fognak ebből ügyet csinálni. Az elvarázsolt királykisasszony, a terülj asztalkám és a többi poros tünemény után a kicsi kocsi igazán üdítő jelenség. Ne csodálkozzunk hát, ha sokatmondóan legyintenek majd a pesti utcák lomha, értetlen buszainak új reklámszövege láttán; „A tiszta levegőjű Budapestért”, avagy: „Muszáj önnek autóval járnia?”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1236 átlag: 5.53 |
|
|
|
|