|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégŰrgolyhókSzemadám György
Ez a meglehetősen fantáziátlan golyhósággal magyarított opusz a Csillagok háborújának a paródiája, hisz a hollywoodi gondolkodás szerint a kasszasikert hozó filmeknek először el kell készíteni a folytatásait, majd ha már több bőr nem nyúzható le az alapötletről, akkor el kell adni a paródiáját. A metro-goldwyn-mayerizmus egyik profi üzletembere – Mel Brooks – fémjelzi az Űrgolyhókat producerként, rendezőként, társíróként és kétféle szerepben megjelenő színészként is. Ez az elszánt vállalkozó alakítja a filmen a Csillagok háborújából ismert, denevérfülű, bölcs törpe – Yoda – báb-szerűen félresikerült alteregóját, akit ezúttal a vicc kedvéért Joghurtnak neveznek, valamint Skroob elnököt, az önhitt stupidság és infantilis rosszindulat megtestesítőjét. A film persze elsősorban azok számára élvezhető, akik ismerik az eredetit, vagy még azoknak sem. Félek, hogy a nézők többségének a szemében Dark Helmet (Sötét Sisak) nem lesz majd más, mint egy mókásan hatalmas sisak alatt grimaszoló nem annyira mókás Woody Allen-utánzat, Lone Starr (Magányos Csillag) egy másodvonalbeli western-film kellékese, a félig ember-félig kutya korcsként eladott Morzsa egy szilveszteri jelmezbálból szabadult középszerű humorista hakniprodukciója, s a szánni való női arany robotról sem jut majd más az ember eszébe, mint az, hogy milyen hihetetlenül kényelmetlen lehetett a színésznőnek, aki kénytelen volt belebújni ebbe a funkciótlanságában is groteszk, antropomorf konzervesdoboz-ba. Az Űrgolyhók legemlékezetesebb része számomra az a humorosnak szánt, ám önvallomásra sikeredett jelenete volt, ahol Mel Brooks Joghurt jelmezében egy butikos szakszerűségével mutogatja a film motívumait felhasználó, eladásra kínált bóvlikat. Hiába: reklám nélkül nincs mozi, ám a reklám mindig csak a reklámról szól.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1374 átlag: 5.55 |
|
|
|
|