|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA velencei kurtizánTamás Amaryllis
A 16. századi úszó bordély, Velence látványa és Veronica Franco, a kurtizánkirálynő érzékisége a vágybirodalom példázatgyűjteményét adja az erre kiéhezetteknek. Az evilági örömökről, az érzelmek univerzumában zavarodottan tévelygő balgákról. Pestisjárvány, inkvizíció zengő tumultusában hömpölyög a megunhatatlan csevegés arról, hogy a szerelem boldog állapot-e vagy boldogtalan, hogy mindannyiónkban van valamennyi mindenkiféléből. Kielégítetlen nőből és szent kokottból, trubadúrból és szadista kukkolóból. S hogy a nőnek tettestársa vagyon, az ki neveztetik férfinak. Hogy oda-vissza, tér- és időkorlátokat átröpülve csak a konvenciók, a formák, a járulékos elemek változtak, az alapvető dolgok, a szenvedély, az intellektus és a képzelet alapjai változatlanok maradtak. Hagyományok, előítéletek és ideálok, vallásos hitek, erkölcsi rendszerek és illemkódexek csak különböző formákba öntik az emberi ösztönök, szenvedélyek és vágyak változatlan, kezelhetetlen alapanyagát. Az emberi viselkedés kívülről törvény és szokás, belülről kierőszakolt kompromisszum a nyers ösztön és az elérhetetlen ideál között. Fura keveréke az ellentmondásoknak, a szenvedélytől való rettegésnek és a szenvedély romantikus imádatának. A szerelmet, a lélek irigylésre méltó állapotát – egyetlen életen belül is – felválthatja a szenvedély a szenvedélyért kultusza.
E film nem akar más lenni, mint ami: mese. Kultúrtörténeti adalékokkal is műveli a nézőt, mégpedig roppant élvezetes módon. Filozófiája életimádó. A független, eszményi emberről regél, aki szellemi párviadalban – költőként -, és ágybéli csatározások terepén – szűzies cédaként – valamennyi lényeges erényt gyakorolja: emberszeretet, intelligenciát, bátorságot, nagylelkűséget, érdeknélküliséget.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1341 átlag: 5.6 |
|
|
|
|