|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégThelma és LouiseKoltai Ágnes
Thelma és Louise afféle női cowboyok; végigszáguldoznak fél Amerikán, betérnek néhány csehóba, hogy felhajtsanak egy-két pohárral, lopnak az élelmiszeráruházból, ha elfogyott a pénzük, az országúton bátran felveszik a versenyt akármelyik úrvezetővel, s a fegyvert is meglehetősen ügyesen forgatják.
Thelma és Louise barátnők; az előbbit nem akarja elvenni link, álmodozó barátja, az utóbbit kis híján megőrjíti betegesen pedáns férje. Két amerikai cow-girl ilyenkor nekivág a végtelen útnak, hátha valami jó kis kalandba keveredhet, így is lesz.
Thelma és Louise elnyomott nők, akik kínjukban hasonló agresszivitással vesznek elégtételt. Kedvtelve lőnek, ha picit bepörögnek. De szívesen kokettálnak „vidéki fiúkkal”, s még szívesebben nevetik ki őket, végtére is ostoba fajankók, fantáziátlan csirkefogók, s csak a kalandot keresik. A lányok is, de ezúttal ezt csak nekik lehet.
A Thelma és Louise női road-movie; legújabb filmje annak a Ridley Scottnak, aki az Aliennel (A nyolcadik utas: a halál) a leghírhedtebb rendezők, a Fekete esővel pedig a legbátortalanabb ijesztgetők asztaltársaságát bővítette. Scott ezúttal a country-zenészekkel kokettált –, merthogy a fegyverforgató frusztrált hölgyek történetében mégiscsak a zene a legjobb. Meg a szőrén megült autó, a tucatszám fogyasztott sör és a Grand Canyon. Ne mondják, hogy nincs új a nap alatt!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3004 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
