KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Farkasokkal táncoló

Zsenits Györgyi

 

Kevin Costner, a szelíd skalpvadász hét trófeával tért meg az Oscar-vadászatból. A rendezővé előlépett filmsztárnak alighanem élete legnagyobb ábrándja teljesült, amikor leforgatta műfajilag nehezen meghatározható háromórás filmtablóját, a Farkasokkal táncolót. Az európai néző azonban nemigen tud mit kezdeni ezzel a „posztsziú” alkotással. Még akkor sem, ha a gyermeteg tanmese rokonszenves indián hőseit megszánja.

Egy indiánlelkű rendező (Kevin Costner) egy makulátlan jellemű, ábrándos szemű főszereplő (Kevin Costner) és egy „vadregényre” hajlamos, velejéig humanista filmíró (Kevin Costner) „csapatmunkája” végül is az előre látható eredménnyel zárult: a vásznon megadatott számára az a tágas térség, amelyen éppúgy száguldozhat, mint kedvenc bölénycsordája; s háborítatlanul ki is éli magát. Minden túlméretezett ebben a filmben, az indián egzotikum az egyetlen, amely valamelyest elviselhetővé teszi az elnyújtott, érzelgős, humortalan jelenetek hosszú sorát. A sziú indiánok kultúrájának erőszakos elpusztítása, életterük gálád elrablása persze akár ma is lehetne egy kissé érzelmes, kalandos film témája; a tízen aluliak „nagy indiánfilmje”. S talán a Farkasokkal táncoló ilyen lehetett volna, ha a rendező kissé szigorúbban bánik az ollóval. Bár meglehet, akkor a nyolcadik Oscar a vágónak ítéltetett volna...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4143


előző 1 következőúj komment

Menrot#2 dátum: 2007-11-22 19:31Válasz
Élveztem ezt a a filmet, szerintem jó.
A kisnagy embert persze jobban, mert az jobb is.

Hofi#1 dátum: 2007-03-04 17:19Válasz
"a tízen aluliak nagy indiánfilmje" Ez felettébb érdekes. Akkor vajon miért kapott 7 Oscar díjat??? Igaz nem mindenki értheti a mondanivalóját. De úgylátszik az Oscar zsűri értette.
Szerintem meg nagyszerű a történet. Zseniális tájképek és indiánok.
Igaz mindenki a saját szubjektív véleményét írja le, ami itt tökéletesen látszik is.