|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFarkasokkal táncolóZsenits Györgyi
Kevin Costner, a szelíd skalpvadász hét trófeával tért meg az Oscar-vadászatból. A rendezővé előlépett filmsztárnak alighanem élete legnagyobb ábrándja teljesült, amikor leforgatta műfajilag nehezen meghatározható háromórás filmtablóját, a Farkasokkal táncolót. Az európai néző azonban nemigen tud mit kezdeni ezzel a „posztsziú” alkotással. Még akkor sem, ha a gyermeteg tanmese rokonszenves indián hőseit megszánja.
Egy indiánlelkű rendező (Kevin Costner) egy makulátlan jellemű, ábrándos szemű főszereplő (Kevin Costner) és egy „vadregényre” hajlamos, velejéig humanista filmíró (Kevin Costner) „csapatmunkája” végül is az előre látható eredménnyel zárult: a vásznon megadatott számára az a tágas térség, amelyen éppúgy száguldozhat, mint kedvenc bölénycsordája; s háborítatlanul ki is éli magát. Minden túlméretezett ebben a filmben, az indián egzotikum az egyetlen, amely valamelyest elviselhetővé teszi az elnyújtott, érzelgős, humortalan jelenetek hosszú sorát. A sziú indiánok kultúrájának erőszakos elpusztítása, életterük gálád elrablása persze akár ma is lehetne egy kissé érzelmes, kalandos film témája; a tízen aluliak „nagy indiánfilmje”. S talán a Farkasokkal táncoló ilyen lehetett volna, ha a rendező kissé szigorúbban bánik az ollóval. Bár meglehet, akkor a nyolcadik Oscar a vágónak ítéltetett volna...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1897 átlag: 5.51 |
|
Menrot | #2 dátum: 2007-11-22 19:31 | Válasz | Élveztem ezt a a filmet, szerintem jó.
A kisnagy embert persze jobban, mert az jobb is. |
Hofi | #1 dátum: 2007-03-04 17:19 | Válasz | "a tízen aluliak nagy indiánfilmje" Ez felettébb érdekes. Akkor vajon miért kapott 7 Oscar díjat??? Igaz nem mindenki értheti a mondanivalóját. De úgylátszik az Oscar zsűri értette.
Szerintem meg nagyszerű a történet. Zseniális tájképek és indiánok.
Igaz mindenki a saját szubjektív véleményét írja le, ami itt tökéletesen látszik is. |
|
|
|