|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPár lépés a mennyországSneé Péter
Míg vérben tocsogunk, hiányoznak a szívünknek kedves történetek, melyek nemcsak gyűlöletre hevítenek, hanem serkentik kíváncsiságunkat, felébresztik szeretetéhségünket, vagy akár sírásra ingerelnek. Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Előbb tisztes alkotások kelletik magukat, mint amilyen a Szeress Mexikóban!, azután jönnek a gyönge utánzatok.
Alfonso Araunak elég pénze volt, szerződtetett egy világsztárt is, használható története viszont nem akadt. De sebaj, azért van a filmipar, hogy pótolja, ami hiányzik! Ha egy fia gondolat meg nem környékezi a rendezőt, akkor a műszak varázsol Paradicsomot a gyárudvarra, legföljebb az operatőr szentségel majd, mivel unja a sok szűrőzést, előkézést. Bugyutácska a kínkeservesen összeizzadott sztori? Ugyan, melyikünket érdekelné, amikor kedvenceink emlékezetes szerepkliséiben gyönyörködhetünk. Lám Keanu Reeves milyen daliás amorozó, és Anthony Quinn micsoda eszményi nagyapa! (Jutalomjátékuk bőven kitölti a filmidőt.)
Néhány apró gag szükséges még az egyes nézői szubkultúrák megnyeréséhez: nagymamáknak kis éji balett a kertben, piromániásoknak néhány métermázsa öngyulladó szőlővessző, hogy röpke másfél perc alatt lángba boruljon a húsz hektáros ültetvény, a rejtvényfejtőkről pedig a figyelmetlen stáb gondoskodik – no, mit rontanak el megint? Szőlészeink meglepő újdonságokkal gazdagodnak, a papírgyárak zsebkendőforgalma megnő, egy szó mint száz: értünk szép a világ.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1409 átlag: 4.89 |
|
|
|
|