KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Balladák filmje II.

Székely Gabriella

 

A Gulyás testvérek bizonyára többször jártak Kallós Zoltán nyomában Erdélyben. Két évvel ezelőtti szép dokumentumfilmjük a Balladák filmje egy hosszú utazás személyesen megélt és feldolgozott élményeiről számolt be. Filmszociográfiájuk egy zárt világban élő sokajkú népesség lelkületét szólaltatta meg prózában és zenében, melyet nem tört meg sem a fondorlatos politika, sem a napi nyomorúság. A közösség természetes megtartó erejét sugároztatták a rendezők, egy bámulatos és utánozhatatlan életformáról tudósítottak, innen Európa közepéből. Portrékat festettek az élettől kacéran és csúfondárosan búcsúzó öregasszonyról, Rebi néniről, a több száz lejes büntetésekre fittyet hányó népénekesről, Gyuriról, Vilma néniről, aki ötvenkét éves korában tanult meg traktort vezetni.

A Balladák filmje most folytatódik. A második részben Gulyás Gyula és Gulyás János szorgalmas néprajzszakos hallgatókként temetést és keresztelőt forgatnak, kamerájuk táncra perdül a lakodalmon. Kallós Zoltán tudósként elmagyarázza, melyik zenei motívum hogyan változik a nemzetiségi dalokban, a szövegek hogyan módosulnak az egyes közösségek élményei alapján. Személyes életéről nem vall többé, nem meséli el, miért börtönözték be évekkel ezelőtt, ám azt igen, hogyan kutattak együtt Andrásfalvi Bercivel Erdélyben 1960-ban.

A kritikust balsejtelmek gyötrik mintha a Balladák filmjéből kiszorult felvételeket látná a vásznon. A Kallós Zoltán nyomában összegyűjtött filmes leletek bizonyára néprajzi kincsnek számítanak. A néprajz pedig valóban fontos tudomány, manapság különösen az, de nincs mindig feltétlenül köze a filmművészethez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4073