|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÉrzéki csalódásHungler Tímea
Párducmintás mini, spagettipántos top, világoszöld körömcipő, kárminvörös ajakrúzs – ilyen egy kisvárosi femme fatal. Döglenek is érte a pasik. Ha a teremtés koronái közé tartoznék, ilyen meggyőző küllemnek én sem tudnék sokáig ellenállni. A belbecs szintén figyelemreméltó, bár a ruházkodásnál mindenképpen egysíkúbb: a démon álma egy komplett hifi berendezés DVD-lejátszóval.
A producer, Michael Douglas fekete komédiájában a farce hagyományát igyekezett újjáéleszteni, de az sajnos csupán pár perc erejéig tért magához – az Elvis frizurás bingó-megszállott Douglas vagy a szado-mazo bőrszerkóban pózoló Paul Reiser látványa a harmadik perc után már inkább kínos, mint mulattató.
A mozi, mely formáját, tartalmát és élvezeti értékét tekintve leginkább a Dögölj meg, drága Mona! című mozgóképpel tart rokonságot, elődjéhez hasonlatosan egy bűntény körül bonyolódik, melyet a kisvárosi vamp, Liv Tyler követ el. A segítségére siető három testőr (Matt Dillon, Paul Reiser, John Goodman) álmaik és fantáziájuk által vezérelten látják mind a gyilkosság éjszakáját, mind magát Jewelt, aki a vágy titokzatos tárgyaként egyszerre szende szűz, élvhajhász lotyó és belevaló kiscsaj.
A Rashomon-technikával elmesélt/bonyolított történetet (a kérdéses éjszakát a három férfi szemszögéből háromszor szenvedhetjük végig) a flashbackek, a rossz arányérzékkel felépített helyzetkomikumok, valamint a szereplők eltúlzott, karikatúraszerű megjelenítése tovább rontja; a mozi megítéléséhez jelző sem kell, egyszerűen: csalódás.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1120 átlag: 5.41 |
|
|
|
|