Láttuk még

Bridget Jones naplója

Reményi József Tamás

Mit szólna ehhez a filmhez Bridget Jones, akit Helen Fielding könyveiből megismertünk? Ha éppen csömörletes magányában nézné – természetesen nem moziban, hanem a tévén –, oly napon, midőn az „alkoholegység 14, cigaretta 22, kalória 5424”, elvihogna rajta, ám öntudatosabb napjain morogna, hogy ő azért nem ennyire hülye, mint amilyennek a mozgókép mutatja. Hiába, lektűrben mulatságos lehet egy józan ítéletű, tájékozott nő, vásznon viszont az érzelmi intelligencia (középpontjában a maró öngúny) túláradása is elegendő a burleszk-jelenetek egész sorához. Könyvben szórakoztató a játék Jane Austen Büszkeség és balítéletének gyöngéd világa és a barbár valóság között, filmben viszont elég, ha személyesen megjelenik Colin Firth, és Mark Darcynak hívják.

Pedig egyébként a moziváltozat alkotói – köztük az okos és alkalmazkodó Fielding – sokkal határozottabban építenek Austen eredeti történetére és dramaturgiájára, azaz lényegében a Büszkeség és balítélet paródiáját látjuk. A paródia viszont nem árnyalt személyiségekkel, hanem kifigurázott mintákkal működik, így hát a két férfihős szerepében Hugh Grant és Colin Firth önnön idolját játssza el. Ez azért is termékeny ötlet, mert Bridget Jones – napjaink álmodozó és szerencsétlenkedő leányzója – környezetének valamennyi önáltató, képmutató magatartásformájától és életmintájától elborzadva valóságos férfiakban nem, csak megelevenedő vágyképekben bizakodhat.

Renée Zellweger kedvesen komédiázik, s noha a Betty nővér címszerepéhez hasonlóan itt is túlterheli alakítását az amerikai grimasz-iskola agresszív hatása, elfogadjuk őt a Bridget Jones-hasonmások egyikeként.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 58. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3415

Cikk értékelése:

szavazat: 944 átlag: 5.57