KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sziget foglya

Békés Pál

 

Saint Pierre-en nincs guillotine. Egy ilyen aprócska, párszáz lakosú francia-kanadai sziget az 1850-es években nem oly fontos, hogy az államhatalom jelképe, a véres karriert befutott, a forradalom által rendszeresített „humánus gyilok”, a nyaktiló ott „állomásozzék”. – Józan ésszel el sem képzelhető, hogy szükség lehet rá. Azután a józan ész megcsalatik. Gyilkosság történik a szigeten – szükség van a nyaktilóra.

Neel Auguste-nak, a halálra ítélt gyilkosnak van még néhány hónapja – addig élhet, míg a messzi Martinique-ről Kanadába érkezik a gyarmatról gyarmatra bolyongó vándor kivégzőszerszám, s végre fejét vehetik.

A bűnös a maroknyi helyőrség parancsnokának őrizetére bízva várja, hogy sorsa beteljesedjék. A hosszú várakozás alatt a Kapitány és gyönyörű felesége, Madame La felügyelik a lassú, egyszerű, szemlátomást jólelkű férfit, s a községi elöljárók heves tiltakozása ellenére gyakorlatilag szabadon engedik – a szigetről nem távozhat úgysem –, ezer porkolábnál ugyanis gondosabban őrzi a jeges óceán.

Neel August fogsága idején, a nyaktiló árnyékában sokszorta több jót tesz mint amennyi gaztett terheli számláját. Ám hiába billen javára jó és rossz mérlege, s hiába válik a sziget legnépszerűbb emberévé, akinek gyakorlatilag mindenki hálával tartozik, az ítélet már kimondatott, a törvény rendje merev, hajlíthatatlan, nem ismer sem kegyelmet, sem méltányosságot. Madame La és a Kapitány mindent megtesznek védencük érdekében, ám hiába. A rend a törvény őrének szembeszegülését csakis zendülésnek láthatja, és kétszeres dühvel sújt le rá. Nemcsak Neel Augustöt éri utol az elkerülhetetlen végzet, hanem a Kapitány is áldozatul esik a kísérletnek, hogy a földi igazságszolgáltatás rozsdás mérlegét az égihez igazítsa.

Gyönyörű film A sziget foglya. Arról szól, amiről szólni érdemes: rosszról és jóról, reménytelenségről és reményről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3344