KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Új csapás

Nevelős Zoltán

 

Jackie Chan új filmjének magyar címe egyszerre utal a moziharcos Első csapás című korábbi sikerére, illetve arra az új csapásra, amelyen a túlérett férfikorba lépő akciósztár elindul. Hongkongban a kosztümös harcművészeti filmek és a nagyvárosi akciókrimi műfajában tette magát naggyá, mindenekelőtt káprázatos harci tudásával és akrobatamutatványaival. Jócskán túl a negyvenen azonban – Chan saját bevallása szerint is – nehezülő tagjai egyre kevésbé veszik jó néven az eséseket; hogy ez mit is jelent, arról egyébként nem is annyira a filmek csiszolt akciójelenetei, hanem a filmek végén a nagyérdemű nagyobb örömére összeállított elrontott felvételek tanúskodnak legjobban. Logikus lépés tehát, ha karrierjét új irányba igyekszik továbbindítani, vagyis megalapozza a jövőjét más típusú filmekben is.

Az új csapás Hongkongból természetesen Hollywoodba vezet, ahol már több műfajban is kipróbálhatja magát, jelen esetben a westernben. Az akciójelenetekről és a vígjátéki hangvételről ezután sem mond le, közben a stílusváltásokat szépen meg is oldja a forgatókönyv. Jackie Chan a kínai császár testőrségének tagjaként érkezik a Vadnyugatra, hogy megmentse az elrabolt hercegnőt, akiért egy kínai–amerikai gonosztevő súlyos váltságdíjat követel. Kalandjai során indián feleséghez jut, társul egy nagyotmondó szélhámossal, sőt Shanghai Kid néven még körözést is kiadnak rá. A harcművészet, a western és a vígjáték vegyítése bámulatos módon nem merül ki egy maréknyi poénban, hanem az utóbbi évek legérdekesebb westernvariációját eredményezi.

A kísérőzene még a vadnyugati filmek hőskorát idézi, az eredeti cím pedig a Délidő eredeti címét (High Noon); a főhős neve Chon Wang – az utalás John Wayne-re ki is mondatik –, de a film ikonográfiája már az egy áttétellel későbbi spagetti-westernek eszköztárából válogat. Kocsmai bunyó és fakádban fürdőzés a la Bud Spercer és Terence Hill, utcai párbaj és nyilvános akasztás Sergio Leone Dollár-trilógiájából, a gonosz sheriff a fekete ruháját meg mintha Lee Van Cleeftől örökölte volna. A poszt-posztmodernkedéssel azonban még itt sem állnak meg, a kilencvenes évekből kölcsönzik a rockos gitármotívumokat drámailag hangsúlyos pillanatokban (mint Jim Jarmusch Halott emberében) és a Tarantino által népszerűsített „Mexican standoff”-ot is megjátsszák (amikor egyszerre kettőnél többen fognak pisztolyt egymásra). Western-rajongóknak kötelező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3031