KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

John Gielgud (1904–2000)

Schubert Gusztáv

 

Színészkirály volt. Mi meg, ha nem is vagyunk angolok, de Shakespeare-hitűek igencsak, az alattvalói. Kilencvenhat év – abból majd nyolcvan év a pályán, mert a litván-brit Gielgud már ifjan az Old Vic deszkáin vitézkedett – elegendő ahhoz, hogy egy arc tartós nyomot hagyjon több nemzedék emlékezetében.

Mennyire volt nagy tehetség, nem is tudom, annyi biztos nagy színész volt, olyasmi mint a Gellérthegy vagy a Big Ben, természetes hogy ott van, s ha lebontják, elhordják, nyoma vész, azon bizony fennakadunk.

Ilyen színészek már nem születnek, sztárok vannak és lobogó zsenik, alattuk ma csak a középszer ágál, ez a fajta megbízhatóan nagyformátumú tárgyias színészet a múlté. Ki gondolt „Gielgudra” a moziban, IV. Henrik, Warvick vagy Prospero herceg arcát láttuk. Mindent el tudott játszani, inast, királyt (az Arthur komornyikjáért a legjobb epizodista Oscarját kapta Louis le Jeune, a franciák királya az Oscar jelölésig jutott), „Rómában Cassius valék, Pinewoodban Julius Caesar”. Itt is lett valaki. Nem csak a géniusznak lehet varázspálcája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2980