|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFelpörgetveHungler Tímea
Amíg a vén kontinensen a Formula-1 versenyek tartják izgalomban a négykerekű cirkusz megszállottjait, a tengerentúlon az édestestvértől, az Indy Car viadaloktól jönnek lázba azok, akiket a benzingőz már végérvényesen megcsapott. Renny Harlin sportfilmje ennek az utóbbi versenysorozatnak az egyes állomásait követi nyomon, életképeket villantva fel a futamokra megszállottan készülődő versenyzők, a pályák körül pilótákra vadászó sportújságírók, a boxutcák környékén lebzselő széplányok világából, melynek hangulatát mindig a pontverseny aktuális állása határozza meg. A történet alapszituációja meglehetősen elkoptatott; az ifjú trónkövetelő (Kip Pardue) és a rutinos róka (Til Schweiger) párharca áll a középpontban, melybe a fiatal titán mentoraként az egykori világbajnok, Sylvester Stallone új csapattársként csöppen bele. A mozi élvezeti értékén azonban ő sem ront – azok, akik kedvelik a gyors autók világát, élvezni fogják a hajtűkanyarokat, az üldözéses jeleneteket, és a kerékcseréket, akiket viszont mindez hidegen hagy, valószínűleg unni fogják a filmet. Pedig a mozinak a dokumentumértéke is figyelemreméltó, az arra fogékony néző a képeket nézve a sporttörténelem egyes fejezeteire és szereplőire is könnyedén ráismerhet: a csapatfőnököt alakító Burt Reynoldsban a Williams team tolószékhez kötött Formula-1 vezetőjé| üdvözölhetjük, az égő autóból versenytársát mentő, a futamot feladó, és ezzel világbajnoki címét kockáztató pilóta figurája sem ismeretlen a múltból, akárcsak a hebrencs ifjú típusa, aki életveszélyes előzéseivel a többi pilóta testi épségét kockáztatja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 838 átlag: 5.62 |
|
|
|
|