|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA betolakodóVarró Attila
Philip K. Dick, az amerikai sci-fi szerzők második generációjának egyik vezéralakja 1953-ban pályájának kezdetén áll, alig egy esztendeje mondta fel lemezbolti állását az irodalmi karrier kedvéért: ebben az évben fog hozzá első kiadott regényéhez (Solar Lottery), A betolakodó című pár oldalas novelláját pedig júniusban publikálja az Astounding Science Fiction magazin (magyarul a Gyilkos idők című antológiában olvasható). A Salemi boszorkányok és a Támadók a Marsról évében járunk: a rövidke történet hőse elismert fegyvermérnökből egyik pillanatról a másikra közveszélyes pária lesz, miután azzal vádolják meg, hogy a földönkívüli támadók beszivárgó robotszabotőre, aki csupán bitorolja emberi modellje testét és emlékeit. Vérbeli Dick-darab, a paranoid kényszerképzetei ellen különféle kábítószerekkel védekező író kedvenc motívumai sorra fénylenek fel benne: diktatórikus államhatalom és démoni idegenek, beszivárgás és konspiráció, álmodó androidok és emlékmások.
Míg Dick már a hatvanas évek derekán megkapta az őt megillető irodalmi elismerést (többek közt egy Hugo-díjat a The Man from the High Castle című disztópiájáért), művei filmkarrierjét már nem élhette meg: a Szárnyas fejvadász bemutatója idején halt meg 54 évesen, meggyötörten és félőrülten. A későbbi kínálatot tekintve talán jobb is így: az Emlékmás és az Elhagyott bolygó elkeserítően egydimenziós adaptációi után idén A betolakodóval folytatódott életműve öncélú és ostoba álomgyári kisajátítása. Gary Felder hűen követi a Verhoeven által kitaposott ösvényt: költségkímélt sci-fi thrillere primitív akciójelenetekkel és nemeslelkű földalatti ellenállókról szóló mellékszállal másfél órásra dúsított Emlékmás-replikáns, a Csillagközi invázió jelmezeivel a Robotzsaru díszletelemei között. A megcsavart végkifejlet mindenestre megidézi néhány torokszorító pillanatra Dick mizantróp szellemét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1050 átlag: 5.48 |
|
|
|
|