|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSírhely kilátássalHideg János
A walesi Wrottin Powys nevű kisvárosban – a walesies írásmódot lehántva a „Rot in Peace” („Rohadj békében”) szójátékot kapjuk – játszódó fekete komédia bővelkedik morbid elemekben (műhalál, hullamaszkírozás, áltemetés, szellemjárás), ám aki a Sekély sírhanthoz hasonló kegyetlen morális drámát, mai Bűn és bűnhődést vár az (így vagy úgy) csalódni fog. Igaz, ebben a történetben is megesik némi bűn: a tanácsos úr pofátlanul csalja naiv nejét, amiért meg is bűnhődik, ám mindezt egy A miniszter félrelép, na jó, Lottózsonglőrök típusú könnyed vígjáték keretein belül teszi – az előbbi alkotásnál árnyaltabb, az utóbbinál laposabb humorral.
Az 50-es Boris Plotz temetkezési vállalkozó magányos hétköznapjait két esemény borítja fel: kamaszkori szerelme, a tanácsosné, anyóstemetést rendel nála, miközben ügyfeleit az agresszív és ízléstelen konkurencia igyekszik egyet-fizet-kettőt-kap típusú temetésekkel és egyéb trükkökkel elcsábítani. A hamu alatt felizzik némi parázs és az elhanyagolt asszony már-már engedne Boris csábításának, ám válni nem mer, így kerül előtérbe egy műtemetés hamvában holt ötlete, és persze az ebből származó bonyodalmak.
A sztárparádét felvonultató színészgárda „hozza” a vígjátékot, bár a reménytelenül egydimenziós figurák korlátozott lehetőséget kínálnak a kibontakozásra. A sokáig kényszerpályáján mozgó, valószínűtlen cselekmény komótosan jut el az igazán börleszkszerű komédiáig, ám ekkor tartogat néhány valóban kacagtató pillanatot. Végül mindenki megkapja, amit érdemel, egyedül Wrottin Powys képzeletbeli lakóit sajnálhatjuk, akiknek vélhetőleg nem marad más, mint a Star Trek stílusú „innovatív” temetés. De hát legyen ez az ő bajuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1032 átlag: 5.46 |
|
|
|
|