KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Novo

Köves Gábor

 

A Novót, ezt a levegős-szimpatikus francia mozit – hasonlóképpen a közelmúltban bemutatott, szintén francia A számat figyeld!-hez – a zsánerek közötti ingajárat mozgatja. Embermese thriller-elemekkel, a nemek harcának és a szerelem természetének nagykönyvéből vett betoldásokkal, sötétebb és világosabb tónusokkal, hiteles emberi vonásokkal és nagyvonalúan elmaszatolt karakterekkel. Graham-mel (Noriega az Amenabar-rendezte Nyisd ki a szemed!-ből) először mint valami távoli bolygóról idepottyant csodabogárral találkozunk. Zavarbaejtően ártatlan tekintetű, holdkóros felnőtt, aki zokszó nélkül engedelmeskedik főnökasszonya perverz utasításainak, mintha fogalma sem lenne, mire megy ki a játék. Graham csuklójáról füzet fityeg, lapjain az elmúlt órák történései, melyekre Graham nem emlékszik: az amnéziának attól a válfajától szenved, amit, mi, mozinézők a Memento óta tartunk számon. Graham élete 10 percenként újraindul. De belefér-e tíz percbe egy románc? Bele, sőt mennyivel izgalmasabb, ha úgy csodálkozik ránk partnerünk újra meg újra, mint aki most látna minket életében először. Anna legalábbis így gondolja. Graham-mel folytatott kapcsolata egyfázisú: kizárólag az első beteljesedésének borzongásából áll. Miközben az emberi természet több kérdésére is keresi a választ, Limosin végzetes hibát ejt: Graham betegsége sosem illeszkedik szervesen a filmbe, erőszakolt fordulat, olyan eszköz a rendező kezében, mellyel a párkapcsolatok buktatóit a maga szájíze szerint demonstrálhatja. Képtelenek lennénk megújulni? Szerencsére Limosin intő ujja valahol félúton megakad a levegőben, s mielőtt még nagyon sommás választ adna a kérdésre, visszatolat a szórakoztatás irányába. És ez utóbbit igen elegánsan műveli: kellő játékossággal, fésületlenséggel és izgalommal. A Novo több lett a felejthetőnél, de kevesebb a maradandónál. Helyét valahol a félig teli és a félig üres közti átmeneti sávban lehet kijelölni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2282